Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvéből összegyűjtött kincsestár utolsó fejezete, mely gondolatok most, így az ünnepek közeledtével talán még fontosabbak. Olvassátok, szeressétek, éljétek!

  1. Az érzelmi nevelés alapfeltétele, hogy a gyermek BIZTONSÁGBAN érezze magát.
  2. Érzelmi készségeket nem lehet kognitívan fejleszteni. Az ember nem lesz parancsszóra kíváncsi, mint ahogy empatikusabbá, együtt érzőbbé sem válik, csak mert felszólítják erre.
  3. Az egymásra figyelés olyan készség, amelyet gyakorolni kell. Ha odafigyelünk a gyermek képzeletbeli barátjára is, ami egy érdekes gyakorlási lehetőség ezen a területen, azzal valójában azt üzenjük neki, hogy fontos a számunkra!
  4. Jó, ha kifejezzük negatív érzelmi állapotunkat, de mondjuk el annak okát is! A kritikus, vitatkozó szülők gyakori látványa is nagyon megrémíti a gyermeket – figyeljünk oda arra, hogy hogyan és miről vitázunk a gyerek előtt! Válás esetén, ha a szülő nyíltan gyűlöli, kibeszéli a másik szülőt, az az érzelmi rombolás egyik legkegyetlenebb formája!
  5. Szánjunk időt családi mókára, hancúrozásra, viccelődésre, legyen türelmünk megállni, nézelődni, homokozni, “pocsolyázni”. Mindezzel – a minőségi idővel – azt az érzést adjuk át gyermekünknek, hogy teljes szívvel jelen vagyunk a kapcsolatban.
  6. Ha egy ismerőssel való találkozás végeztével a gyermek előtt kibeszéljük a másikat, azzal meglehetősen romboló példát mutatunk – míg ha a gyermek azt látja, hogy hitelesek vagyunk a kapcsolatainkban, és azt mutatjuk ki, amit érzünk, akkor ez követendő út lesz a számára is.
  7. Fejezzük ki szeretetünket minél többször egymás iránt! “Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz.” (Virgina Satir)
  8. A verbális és a nonverbális kommunikációnk legyen összhangban egymással, ellenkező esetben kialakul a kettős kötődés. A gyermek nem tudja értelmezni az ellentmondásos helyzetet, ilyenkor fokozódik a bizonytalanságérzete és növekszik az érzelmi kiszolgáltatottsága. Amit érzünk, azt verbálisan és nonverbálisan is fejezzük ki!
  9. Inspiráljuk, biztassuk gyermekünket a kockázatvállalásra, az új dolgok kipróbálására. A gyermek nagyon büszke lesz magára, ha szülei megbíznak benne, és képességeihez mérten legyőzi az akadályokat.
  10. Arisztotelész szerint ritka az, ha valaki a megfelelő személyre a megfelelő mértékben, a megfelelő időben, a megfelelő célból, a megfelelő módon tud haragudni. Ne várjunk hát tökéletességet magunktól ezen a téren – elégedjünk meg az elég jó megoldásokkal.

Forrás: Kádár Annamária: Mesepszichológia, Kulcslyuk kiadó Kft.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Megszakítás