Könyvajánló: Mira Lobe – A kicsi én én vagyok /Fót Városi Könyvtár/

Kőszegi Réka könyvtárvezető írása


A könyvtár bezárt, ezért igyekeztem olyan könyvet választani könyvajánlóként, ami kereskedelemben kapható és nem utolsó sorban karácsonyi ajándéknak is remek. Mira Lobe verses meséje 1972-ben született. A magyar olvasók 2013-ban vehették először kézbe a – Susie Weigel által – végtelenül kedves rajzokkal illusztrált magyar kiadást Varró Dániel fordításában.

Varró Dániellel kapcsolatban legrégebbi emlékem az, hogy teljes megbotránkozással átrakom a felnőtt könyvtár verseskötetei közé egyik kisgyermekeknek szánt könyvét, melyből minden gyermek megtudhatja, hogy „Jó játék a konnektor, én jöttem rá magamtól. Beledugom, hol egy toll?”

Innen kezdve Varró Dániellel nem is foglalkoztam tovább, egészen addig, amíg 7-8 év múltán kezembe nem került „A kicsi én én vagyok” című mesekönyv. A borítón szereplő bájos nyusziszerű állatka ragadta meg a figyelmemet, belelapoztam, hazavittem, majd az akkor 4 éves kislányommal elkezdtük olvasni a fotelben összebújva:

„Kint a hímes, tarka réten

sétál egy kis tarka lény,

örül, hogy van szélben ingó

cickafark és libapimpó,

zöld a fű ott, jó a klíma,

madárfütty van, az is príma,

gyakran röppen elé lepke,

roppant meg van elégedve,

boldog, hogy e réten dekkol.

Node ekkor…”

Az idilli képet váratlan fordulat zavarja meg. Egy béka megkérdezi hősünket:

„Hát te ki vagy?”

“A lény lefagy, bambul csak ottan kupáncsapottan,

felelet nélkül,

hogy aztán végül

fejével intsen:

Fogalmam sincsen”

Ekkor még csak sejteni lehet, hogy a baj nagyobb, mint amilyennek látszik, de hamarosan beigazolódik balsejtelmünk:

„Kint a hímes, tarka réten

nincs a lénynek nyugta már.

Ez a kis lény, ez a tarka

rá szeretne jönni arra,

hogy ki ő.”

A nem teljesen nyusziszerű lény lába alól kicsúszik a talaj és a roppant megelégedettség érzését hirtelen felváltja a kétely.

Kérdésére azonnal választ szeretne kapni, így mindenkit faggatni kezd maga körül:

„Jó napot kívánok, lóék!

Kanca, csikó, jó napot!

Elképzelhető, hogy én is ló vagyok?

Azért trappolok itt fel-le,

mert kilétem érdekelne.

Sajnos dunsztom sincsen róla:

hasonlítok én egy lóra?

Azt mondja a csikó: „Tökmag, farkad elmegy lófaroknak,

még erényed a sörényed,

de a többi!

Lábad tömzsi, füled tapsi,

ugyanannyi száz, mint egy szó:

nem lehetsz ló.”

„A tehén is bőgi: Mú!

Nem vagy paci alkatú!”

És így tovább, lerázza őt minden állat, a halak, a víziló, a papagáj… közben a kislányommal úgy nevetünk, hogy már a könnyem is csorog. Amikor egy csapat kutyával találkozik a nyusziszerű állatka, akkor már nem csak a nevetéstől bőgök, mert a gyerek felfedezi a rajzok között az egy évvel azelőtt elment Kuka kutyánkat, bár a neve hirtelen nem jut eszébe, azt pontosan tudja, hogy meghalt és ki is mondja, majd rögtön megvigasztal azzal, hogy nem baj, majd lesz másik Kuka. Amikor nemet intek, a szeme rémülten elkerekedik, hirtelen legörbül a szája és már ketten sírunk, ő azért, mert egy évvel a kutya halála után megértette, hogy Kuka nem lesz már soha többé, én pedig azért, mert a kislányom négy évesen felfogta a halált.

Lapozunk és elkeseredésünk vetekszik a kis lényével:

„Át a város flaszterén

sétál a kis tarka lény,

eltűnődve andalog:

Hát én semmi nem vagyok?”

..

És a kicsi, tarka lényke,

kinek ez mind nem esett jól,

majdnem sírni kezd szegényke.

Node ekkor…”

Hogy mi történik ezután, azt nem árulom el, bár szívem szerint idézném az egész könyvet, annyit azért elmondhatok, hogy minden jó, ha jó a vége.

Az osztrák írónő 1913-ban született. Zsidó származása miatt mélyen átélhette a kitaszítottság érzését, minden bizonnyal ezzel magyarázható a történet alapgondolata.*

Varró Dánielt azóta rehabilitáltam magamban, kedvenc költőim közt tartom számon – bár a konnektoros verseskötetét meghagytam a felnőtt olvasóknak. Meg vagyok győződve arról, hogy Mira Lobe kedves meséje ebben a zseniális magyar fordításban épp annyival jobb, mint a Frédi és Béni Romhányi József vagy a Micimackó Karinthy Frigyes tolmácsolásában.

A könyvtár példánya 2013-as kiadású, de a könyv még kapható. Négy éves kortól fölfelé bárkinek ajánlom, aki lélekben gyermek tud lenni. Én például idén valaki olyannak a karácsonyfája alá fogom csempészni, aki nagyon rég volt már gyerek. Természetesen miután újra kinyitottunk, kölcsönözhető a fóti könyvtárból is.


*Forrás: Ayhan Gökhan https://www.prae.hu/index.php?route=article/article&aid=7355


Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük