Pap Anita könyvtáros írása
Péterfy-Novák Éva 1961.12.05-én született Miskolcon, írói pályafutását 2013-ban kezdte Egyasszony című blogjával. A blog könyvként is megjelent 2014-ben. Az apád előtt ne vetkőzz című könyve nagy port kavart, erről írtam már korábban. A rózsaszín ruha című könyve 2017-ben került a nagyközönség elé.
Péterfy-Novák Évától ez a második könyv, amit olvastam. Korábban már írtam beszámolót az Apád előtt ne vetkőzz című könyvéről, mely mélyen megrendített, de nem vette el a kedvemet, hogy mást olvassak tőle. Így került a kezembe A rózsaszín ruha című könyve, mely tárcanovellákból áll. Egyszerű, rövid, könnyed témákat dolgoz fel cselekményesen, fordulatosan. Az írónő fantasztikusan ír ebben a formában is. Aki szereti a pletykát, a családi történeteket, azoknak ajánlom ezt a könyvet. Mindenféle érzéssel, emberi kapcsolatokkal találkozhatunk a könyvben: barátság, szerelem, féltékenység, hiszékenység, naivság, bizalom, hazugságok, szeretők, életek, sorsok.
Volt olyan történet, amit lezárt és volt, amit nyitva hagyott. Aminek a végét rá bízta az olvasóra azt nagyon bántam, mert szerettem volna tudni mi is volt igazából. Találkozunk benne olyan sztorival, amire bizton állítom, azt mondja a kedves olvasó, hogy ilyen nem létezik a valóságban,de azt kell mondjam sajnos nagyon is létezhet. Többnyire az emberi kapcsolatokról és a párkapcsolatokról sztorizik. A körülöttünk lévő világról szólnak: nőkről és férfiakról, anyákról és lányaikról, feleségekről és férjekről, Nagykörúton innen és túl.
Szókimondó, humoros, ám empátiával tárja az olvasó elé a történeteket.
„A kezem a hasamra teszem, és érzem, ahogy erőteljesen rugdos a fiam. Szédülök a fáradtságtól, hiszen a nappali ablakában állok tegnap este óta. Néha járok egyet, leülök a fotelbe, de valami egyre csak húz az ablakhoz. A férjemet várom, aki azt mondta még délután, hogy siet haza.”
„A kezemet a hasamra teszem, és elképzelem, ahogy rugdos a fiam. Milyen lenne, ha most én volnék terhes, és nem a felesége? Óvatosan fordulok meg az ágyban, még a levegőt is visszatartom, nehogy felébredjen, mert akkor hazamegy. Azt nem akarom. A matrac puha, megremeg még ettől a vékony testtől is, amiben én vagyok. Tizenöt éve vagyok a szeretője.”
„Minden héten kétszer találkoztunk, a fiaival ugyanis szigorú rendben jártak focizni a térre, de a kölcsönös szimpátián kívül a világon semmi nem alakult közöttünk. Sok mindent megbeszéltünk, idővel egyre jobb barátok lettünk. Aztán körülbelül fél év elteltével elmondta nekem, hogy meleg.”
„Annyira meg voltam sértve, annyira fájt, annyira égett a gyomromban, hát hogy a fenébe ne lennék kíváncsi rá? Hogyan ne lennék kíváncsi arra, aki a férjem új szerelme? Látni akartam, belenézni a szemébe, kérdezgetni, hogy mióta, és mennyire, és milyen gyakran, és hol, és szerinte miért.”
Szeretettel ajánlom, ezeket a kis novellákat, aki tömegközlekedésen olvas annak kiváló könyv. Rövid, de ütős sztorik.
A könyv a Fót Városi Könyvtár állományában megtalálható.
Ha könyves inspirációra vágysz, csatlakozz Facebook-on a Fót Városi Könyvtár online olvasóköréhez – FIOK // Fóton Itthon Olvasok Közössége –, ahol a tagok írásban és közös beszélgetések keretében is megoszthatják egymással az olvasott művekkel kapcsolatos gondolataikat.
