Balogh Dávid írása
Idén is beköszöntött az őszi, szüreti időszak, amely Fót város kulturális életében köztudottan egy fontos periódus, hiszen a Fóti Ősz rendezvénysorozatának és a már hosszú hagyományokra visszavezethető Kálmán napnak az évenkénti megünneplése évtizedek óta kiemelkedő jelentőségű. Minden év október második vasárnapján emlékezünk meg Fót város egyik büszkeségéről, Németh Kálmán szobrászművészről, aki 1903-ban született október 11-én, névnapja pedig október 13-án van. Ez az együttállás (a születésnap és a névnap közelsége) adhatta az ötletet, hogy a művészt barátai, tisztelői minden évben felkeresték és együtt felköszöntötték egy közös ünneplés keretein belül. A klasszikus értelemben vett Kálmán napokat 1961 és 1978 között tartotta a szobrász és felesége, Zuna Edit a saját maguk által gondozott kertben. A határidőnaplók bejegyzése szerint kb. 300-an gyűltek össze és köszöntötték fel a művészt. Ezeket az összejöveteleket kötetlen beszélgetések, spontán szereplések, szavalások és természetesen a jó hangulat jellemezte. A rendezvény a kertben lévő nagy diófa árnyékában zajlott. A művész a szepesiek számára külön asztalt biztosított, hiszen nagy tisztelet övezte az ottani rokonokat, barátokat.
A Kálmán napok gyakori vendégei voltak: Berda József, Erdélyi József, Kónya Lajos költők, akik dedikált versesköteteket hoztak ajándékba Németh Kálmánnak, Béres Ferenc énekművész, Szendrő József színész, rendező, műfordító, Bilicsi Tivadar színész, Tamási Eszter színész és műsorvezető, Agárdy Gábor színész, Vákár Tibor építészmérnök, festőművész, Remsey Iván festőművész, Sellei Zoltán előadóművész, Kovalovszky Miklós, és Lőrincze Lajos nyelvészek és persze sokan mások, köztük számos fóti vendég is. A névsorból is láthatjuk, hogy az élet milyen sokféle területéről érkeztek ide az emberek, hogy közösen ünnepeljék a művészt.
A következőkben néhány visszaemlékezésen keresztül próbáljuk meg felidézni az elmúlt Kálmán napok hangulatát.
Remsey Iván festőművész visszaemlékezései a Kálmán napokról:
„Somogyi hímzett szűrben állt, aki oda belépett az a Kálmán bácsinak a tekintete sugarát attól a pillanattól kezdve magán érezte, vigyázott mindig arra, hogy itt mindenki csakis otthon érezze magát. Kálmán szíve mélyéből volt vendégszerető, élvezte, ahogy látta, hogy gyűlik a nép. Korunk nagy költőivel találkoztam pl.: Berda Józseffel. Azt éreztük, hogy mi most ismerünk egymásra, ezek a lelki és szellemi rokonságok maradandóak. Ezt szívünkben őrizzük azóta is. A Kálmán nap azért is volt olyan lázas, mert utána nem ment haza mindenki, nem széledtek szét, hanem a Kálmán bácsitól kimentünk a fóti erdőbe, aztán letelepedett a társaság, egy része pokrócokat terített le, annyi ember olyan volt mint a testvérek.”
Sellei Zoltán így emlékezett vissza a Kálmán napokra:
„A közönség mindig nagyon hálásan fogadta a verseket [Kálmán napokon], sőt mindig kívánta, és hát ez volt az egyik oka annak, hogy itt szükségesnek éreztem magam, nem csak jól éreztem magam, hiszen nekem feladatom volt, aminek meg kellet felelni. Mindig különleges örömmel és készülve jöttem ide. Hoztam magammal egy bruttó anyagot versekből – 6-8-10-15 verset -, és abból az alkalomhoz illőt mondtam mindig el. A pincében a Szerelem csikóbőrös kulacshoz Csokonaitól, vagy Petőfitől a Csokonai verset, Berdától A fóti találkozókra című költeményt. Elmondtam én egészen más fajta költeményeket is, komolyakat is, nemcsak borverseket, evéssel kapcsolatosakat, hanem elgondolkodtatókat is – hiszen ha belegondolunk, egy-egy Vörösmarty bordal filozófiai gondolatokat is tartalmaz.
Az is volt az egyik varázsa az ittléteknek, hogy azok nem felszínes mulatozások voltak, asztal melletti poharazgatások, hanem a felszín mögül előjöttek a mélyebb gondolatok is, akár világnézeti kérdésekre, akár napi politikához kapcsolódó eseményekhez fűzött gondolatokra gondolok, amelyek azonban sosem választottak el embereket. Az itteni házban történő politizálás során akármilyen, különböző nézetű emberek is találkoztak, azok mindig harmóniába jutottak egymással. Ez az asztal összekötötte az embereket. Egyszerű emberek is találkoztak a legmagasabb igényű, színvonalú és műveltségű emberekkel, akár akadémikusokkal, nem véletlen, hogy az itteni társaság egyik magját nyelvészek alkották pl.: Kovalovszky Miklós, Lőrincze Lajos, akik mindig boldogan jöttek ide. Itt az ember mindig úgy ment el, hogy többnek érezte magát, mint amikor ideérkezett. Talán ez is az egyik varázsát adta az ittlétnek, sosem éreztük üres időtöltésnek azt, amit itt töltöttünk. mert a beszélgetések gyarapítottak bennünket.”
Béres Ferenc visszaemlékezései Kálmán napokról:
„Ezeken az alkalmakon mindig, hogy vidámabb legyen a hangulat a dalolás jött elő, amikor az udvar tele volt emberekkel és a szó igaz és nemes értelmében egy olyan családi mulatság és ünneplés alakult ki, amivel Németh Kálmán személyét tiszteltük meg. A Kálmán napok kitűnő alkalmak voltak nem csupán arra, hogy Kálmán bácsit megtiszteljék és köszöntsék, hanem arra is, hogy az emberek szinte tömegesen összejöjjenek. Kicsit búcsúszerű volt ez, jó falatokkal, az ő borával, dallal, vidámsággal. Németh Kálmán maga nem volt éneklő ember abban az értelemben, hogy egyedül énekeljen, de együtt énekelni a társasággal nagyon szeretett. Szép dalokat ismert és ebben is csak a szépet érzékelte, és szerette hallgatni, együtt énekelni kedvenc dalait.”
Dr. Csáder Dezső ügyvéd visszaemlékezései Kálmán napokról:
„Szeretete sugárzott, tiszteletet ébresztett mindenkiben és mindenki nagyon nagy szeretettel közeledett feléje és ezt nyitott szívvel fogadta. Ezért is volt olyan sok tisztelője, volt olyan Kálmán nap amikor 300 ember -különböző rendű rangú és képzettségű, műveltségű ember- jelent meg itt köszönteni és közös ünneplésben részt venni.”
„Kálmán napok emlékezetében”
Az emlékház fotótárában két nagyobb és egy kisebb album is rendelkezésünkre áll, hogy ezt az időszakot bemutathassuk. Az albumban minden évet Németh Kálmánról készített fénykép vezet be, utána következnek magáról a Kálmán napokról készült felvételek, életképek: a nagy asztaltársaságokról, csoportképekről, főzésekről, a kis rögtönzött színpadon lévő szavalásokról. Egy vidám forgatag, kavalkád volt a Kálmán nap, s nem egy előre megtervezett, időpontokkal beosztott műsor. Kötetlenebb volt, kevés spontán szerepléssel. Általában mindig jó idő volt ezen a napon. A 17 év alatt mindössze egyszer tartották a házban e jeles eseményt – 1975-ben a rossz idő miatt.
A művészbarátokat is megihlette ez az időszak: pl.: Vákár Tibor rajza az 1961-es, illetve Rubletzky Géza két tollrajza is az 1961-es, 1962-es Kálmán napokat örökíti meg. Kőhegyi Gyula 1971-es grafikája a művész jellegzetes motívumait: a szőlőket, illetve a megfeszített Jézust emeli ki. A másik két grafikája közül az egyik egy Jézus szobrot torzóként jelenít meg, a másik Németh Kálmán egyik portréját mutatja egykori mesteréről, Lyka Károlyról. A dokumentumok közül érdemes megemlíteni Berda József egy invitáló levelét Kálmán napra, melyet négy soros, Németh Kálmánról szóló versével vezet be.
Az emlékház munkatársai minden év október második vasárnapján egy emlékműsor keretein belül tisztelegnek Németh Kálmán előtt, mindig egy adott témakörhöz, évfordulóhoz kapcsolódva ünneplik személyét. Idén Trianon 100. évfordulója alkalmából a szobrászművész podolini, iglói évei kerülnek bemutatásra.
Minden érdeklődőt várunk szeretettel október 11-én (vasárnap) 14.00 kor.
Egy fényképválogatás segítségével idézzük fel időrendben, milyen lehetett e vidám forgatag Németh Kálmán idejében!
