Jarabin Kinga: Esti mese – A három kismalac

Jarabin Kinga írása


A mai népmese igazi klasszikus. Nálunk 20 éve van terítéken a három kismalac és a farkas története, melyhez egy kedves kis családi sztori is tartozik. Édesanyám könnyűszerkezetes házat építtetett. Első szülött gyermekem az építkezésen a kis dömperével játszott a homokban, amikor anyukám megkérdezte tőle, hogy: „Istikém mit csinálsz?”. Isti kicsit sandán visszanézett rá, majd rosszallását véletlenül sem leplező hangnemben közölte vele, hogy: „házat építek… téglából”.

A nap folyamán játék, séta, főzés közben tegyünk fel találós kérdéseket! Véletlenül se feladatszerűen, csak úgy spontán, minden összefüggés nélkül. Beszélgessünk az állatokról, ki hol él? Melyikről hallottunk már mesét? Így észrevétlen hangolódhatunk rá ma esti mesénkre.

Háziállatok – ló, kecske, bárány, tehén, malac

Istálló a lakása, asztala jászol. A sörényét meg-megrázza, rányerít a friss szénára. (ló)

Négy lába van, mint a széknek, rá is ülnek a legények, néha még a lányok is, de nem ül rá a kocsis. (ló)

Úton megyen kipe-kopa, hátán ül a ginye-gonya. Füle négy, szeme négy, körme pedig huszonnégy. (ló és lovas)

Hangja erős, füle nagy. Ha nem tudod, ki? Ilyen vagy! (szamár)

Szürke, de nem farkas, nagy fülű, de nem nyúl, patája van, de nem ló. Mi az? (szamár)

Szép fehér vitézek, csontvillás, szakállas, mekegő vitézek, füvet legelésznek. Kutyaugatásra szétfutnak szegények. (kecske)

Van egy hasznos öregem, szakállánál vezetem. (kecske)

Erdőbe, mezőbe, vasvillás legények cirkálnak. Mi az? (kecskék)

Szőr maga, szőr nadrágja, reszket elöl a szakálla. (kecske)

Ugra-bugra, mekegjünk! A fűben leheveredjünk! Bárányfelhő fölöttünk, jó dolgunk van most nekünk. Bégetni is szeretünk, ha az anyánk nincs velünk… Örüljetek hát velünk! Ugra-bugra, megnövünk! (kecskegidák és báránykák)

Alig van már február, s ő tavaszról kiabál. Mi az? (bárány)

Csengő cseng a nyakában, kint legel a határban. Türelme nagy, orra pisze, puha gyapjú göndör szőre. Mi az? (bárány)

A kis bárány édesanyja, tejet ad és sok a gyapja. Mi az? (juh)

Hasznos háziállat vagyok, a gazdámnak hasznot hajtok. Adok tejet, vajat, sajtot, bőröm, gyapjam őt fedezi, hideg télben melengeti. Csontom, porcom mind oly hasznos, felhasználja az asztalos. Húsom szüret alkalmával ízes étek a kásával. Ha meggyújtod testem zsírját, fénnyel elárasztom szobád. Sodord össze belemet, megnövelem kedvedet. Ennyi jóért megérdemlem, hogy kitaláld a nevem. (juh)

Hegyen megyen henderi, hátán viszi kenderit. Ha nem szánnám henderit, meggyújtanám kenderit. (juh)

Kukoricán is megél, az ólban egész nap csak helynél. Mi az? (disznó)

Utoléred, hogyha szaladsz, farka kurta, ez a… (malac)

Családonként több is van, sokat röfög az ólban. Mi az? (malac)

A ruhája csupa folt, benne tű még sose volt. Mi az? (tehén)

Elöl a villája, hátul a seprűje, közbül a szénatartója. Négyen megy, négyen áll, négytől pedig vámot át. (tehén)

Kettővel az eget nézi, kettővel az utat méri, négyben a reggelit viszi, néggyel az utat döngöli, eggyel a legyet kergeti. (tehén)

Kettővel az eget nézi, kettővel a földet nézi, négybe a vacsorát viszi, néggyel a harmatot veri. (tehén)

Van, neki dibben-dobban, van neki liccsen-loccsan, elöl villa, hátul seprű. (tehén)

Elöl van a bólogató, középen a szénatartó, hátul meg a hajtogató. (tehén)

Elöl villa, hátul seprű, középen a szénatartó. (ökör)

Forrás: Miért kacag a patak? 1700 Találós kérdés – Társ kiadó

A három kismalac

Élt egyszer egy kis házikóban az erdő szélén három kismalac. Már egészen kinőtték, ezért elhatároztak, hogy építenek maguknak saját házat. A legkisebb volt a leglustább, ezért ő szalmából épített házat és igen gyorsan el is készült vele. Ahogy készen lett, nyomban le is heveredett a fűben és csak nézte napestig az égen elhúzó felhőket.

A középső testvér fából kezdett építkezni. Látva azonban, hogy öccse már készen van, elkapkodta a munkát, hogy minél hamarabb csatlakozhasson a testvéréhez. A legidősebb téglából épített házat.

– Majd meglátjátok, mit ér a ti házatok a farkassal szemben! – figyelmeztette testvéreit, de azok rá sem hederítettek, csak élvezték a lágy tavaszi szellő simogatását.

Egy nap a farkas nagyon megéhezett és ezért kiódalgott az erdőből a mezőre, egészen a malackák háza tájékára. Bekopogott a legkisebb malachoz:

– Kismalac, engedj be! – kérte a malackát.

– Nem engedlek, mert megeszel! – szólt ki remegő hangon a kismalac.

– Akkor elfújom a házad! – kiáltott haragosan a farkas, majd vett egy nagy levegőt és azzal a lendülettel el is fújta a gyenge kis szalmaházat.

Szaladt, szaladt a kismalac a testvéréhez.

– Ui-ui testvérkém, engedj be, mert üldöz a farkas!

Nemsokára oda is ért és bekopogott a deszkaház ajtaján is:

– Kismalac, engedj be!

– Nem engedlek, mert megeszel!

– Akkor elfújom a házad! – kiáltott haragosan a farkas, majd ismét vett egy nagy levegőt és addig, addig fújta a faházat, amíg azt is sikerült összedöntenie.

Szaladt is a két kismalac a testvéréhez.

– Ui-ui testvérkém, engedj be minket, mert üldöz a farkas!

Nemsokára oda is ért a farkas és bekopogott a téglaház ajtaján is.

– Kismalac, engedj be!

– Nem engedlek, mert megeszel!

– Akkor elfújom a te házad is! – kiáltotta haragosan az éhes farkas, majd teleszívta a tüdejét levegővel és elkezdte fújni a téglaházat is. Fújta, fújta, de sehogy sem bírt el vele.

A farkas egy darabig járt, kelt a ház körül és azon morfondírozott, hogy hogyan juthatna be, hogy megegye a malackákat. Végül kerített egy hosszú létrát és felmászott egészen a kémény tetejére, hogy majd azon ereszkedik le a házba.

A legidősebb testvér azonban nem volt rest, gyorsan odatett egy nagy üstben vizet forralni a tűzre a kémény alá. A farkas a kéményből egyenesen a forró vízbe zuhant, és összeégette magát. Nagy jajgatás közepette kotródott el a házikótól. Úgy szaladt, vissza se nézett. Azt mondják, soha többé nem kívánta a malachúst!

A két kismalac pedig tanult a leckéből. Elhatározták, hogy többé nem lesznek lusták és nem kapkodják el a munkát sem. Építenek magunknak ők is téglaházat.

(Népmese)


EZEK MÉG ÉRDEKELHETNEK

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük