Könyvajánló: Sarah Pinborough – Ne higgy a szemének! /Fót Városi Könyvtár/

Pap Anita könyvtáros írása


Sarah Pinborough – Ne higgy a szemének (pszichológiai thriller) 2017.

Sarah Pinborough 1972-ben született Angliában. Jelenleg Londonban él. Több műfajban is alkot, írt már fantasy és romantikus történeteket is. Az Egyesült Királyság egyik igen népszerű, sokszoros díjnyertes romantikus- és krimi író és forgatókönyvíró, akinek neve az egész világon ismert. A Ne higgy a szemének című könyve 2017-ben jelent meg a nyilvánosság előtt.

Ha egy mondattal szeretném jellemezni: Érzelmi misztikus pszicho hullámvasút tengernyi borral!

Ismét kiléptem a kényelmi zónámból, nem romantikus, szerelmes, happy enddel végződő irományt vettem a kezembe, hanem egy olyan regénynek veselkedtem neki, aminek már a borítójától is féltem.

Nem tudom az okát, de folyton ez a könyv jött velem szembe. Gondoltam ez nem lehet véletlen azt akarja, hogy elolvassam. Igen elolvastam! És milyen jól tettem! Egy számomra ismeretlen új műfajt kedveltetett meg velem! Nagyon hamar kivégeztem a könyvet, a kolléganőim bánatára még ebédelni is egyedül mentem, mert nem tudtam letenni a kezemből.

Összességében nagyon tetszett, nagyon féltem és izgultam, néha vissza-vissza olvastam, mert nem hittem a saját szememnek! Minden mondat mögött fontos információ rejtőzik, így érdemes nagyon odafigyelni a jelentéktelennek tűnő részekre is. Az írónő apró morzsákat ejt el útközben, nem is érted mire akar utalni, de érdemes megjegyezni. Az eleje kicsit vontatott szerelmes szerzeménynek tűnő, aztán nagyon izgalmassá válik, a végkifejlet kicsit összecsapott, én még 50 oldalt rádobtam volna a vége kibontakozására. De ettől még frenetikus, csak bánom, hogy gyorsan a kezembe adta a kulcsot, lehetett volna nyújtani még. Az utolsó oldal mély nyomot hagyott bennem, jó, hogy nem folytatta az írónő a sztorit.

Újra kellett pörgetnem az egészet, hogy milyen fontos információ felett siklottam el menet közben. A könyv borítón a következő szöveg áll: “Ne higgy ennek a könyvnek! Ne higgy a szereplőknek! Ne higgy saját magadnak se!” És történjen bármi, senkinek se áruld el a végét!

„Tisztelt Olvasó! A Ne higgy a szemének! A szerelem sötét oldaláról szól. Arról, hogy megpróbálunk rájönni: ki lehet a másik ember, a szenvedély, a szépség, a szavak mögött. Mert vajon melyikünk őszinte mindenben és mindig, mindenkihez? Főleg ahhoz, akit a legjobban szeret?”- Sarah Pinborough

Ez egy nem szokványos szerelmes regény, de a szerelem az vezérvonala. Olvasmányos, félelmetes, misztikus, hátborzongató, lidérces, észveszejtő mindemellett ámulatba ejtő pszichothriller. Három (vagy négy) elbaltázott életű ember keresztezi egymás útját teljesen véletlenül (vagy mégsem?). Louise egy fiatal részmunkaidős titkárnő egy klinikán. Elvált, tele van önsajnálattal, egyedül neveli 6 éves fiát. A kisfia nem sok szerepet kap, de talán jobb is, hogy kimaradt a sztoriból, azt nem éltem volna jól meg, ha részese. Louise összecsókolózik egyik bormámoros estéjén egy bárban egy férfival, akiről másnap reggel a munkahelyen kiderül, hogy az új főnöke David aszexi pszichiáter, aki nem mellesleg nős. A sorsszerű (vagy mégsem?) találkozásból mégis viszony alakul ki. A szokványosnak látszó szerelmi háromszög korántsem mondható szokványosnak! A három (vagy négy?) főszereplő nézőpontjából láthatjuk az eseményeket és segítségként felváltva visszatekint a múltba 10 évvel ezelőttre.

David felesége Adele, elsőre azt gondoltam, hogy megmagyarázhatatlanul furcsa sérült személyiség, később magyarázatot kaptam és kitisztult minden. Másra sincs gondja, mint rendben tartani az otthonukat, eljárni tornázni, jól éreznie magát, szedni az antidepresszánsokat,  ő mégis elégedetlen és boldogtalan, mert azt gondolja a  férje már nem szereti. Lehet, hogy sosem szerette? Mert Őt nem szerethette! Louise és David viszonya szépen bontakozik, mégis útjukban áll egy nagy titok, David nagy titka. A lány megnyílik neki, mindent elmond magáról, a férfi viszont távolságtartó lelki téren és ez elbizonytalanítja kettejükkel kapcsolatban. Az látszik, hogy nyomasztja valami, és nyilvánvaló az is, hogy a felesége miatt, de nem árulja el, hogy mi miatt gondterhelt konkrétan. Louise nem tudja megfejteni bármennyire is szeretné, hogy mi lehet a gond a házasságukban, de azt világosan sosem láthatja meg. Adele véletlen (vagy mégsem?) összetalálkozik a titkárnővel és barátság szövődik köztük. Barátság?! Elmebeteg ötlet nem? Barátkozni a szeretőm társával? Lousie nem tudja eldönteni, ki mellé álljon, mert megszereti és kezdi sajnálni a lányt. Teljesen belegabalyodik a pár életébe, többször elhatározza, hogy dönt, de mégis úgy alakul, hogy mindkettővel fenntartja a viszonyt, persze ezt titkolja a felek előtt. Már- már mikor azt gondoljuk, hogy Louise megőrült, a gyanús titok kirajzolódni látszik. Próbál Davidről világos képet látni, de egyre fátyolosabb a képlet. Semmi nem az, aminek látszik!

Számtalan jól kidolgozott csavar van a történetben és, ha az nem lenne elég még a csavart is megcsavarja. Mindig azt hisszük most megfejtettük, de mégsem így van! Sok esetben nem tudjuk eldönteni, hogy kinek higgyünk. Egy biztos, senkinek! Hogy mikor mi fog történni? Megjósolhatatlan! Sűrű füst fedi azt a bizonyos titkot. Valamelyikük mesterien mozgatja a szálakat a háttérben. De csak a végén derül ki a motiváció. Olyannyira lehet azonosulni a szereplőkkel, hogy sokszor forgott a gyomrom a temérdek mennyiségű bortól, amit megittak.

“Titkok, titkok, titkok. Ha közelebbről megnézzük, az emberek csordultig vannak velük.”

“Ha az ember megoszt valakivel egy titkot, az mindig nagyszerű érzés az adott pillanatban, csak aztán önmagában véve tehertétellé válik. Görcsbe rándul az ember gyomra attól, hogy valami kiszabadult, nem lehet visszaszívni, és most már valaki másnak hatalma van a jövőnk felett.”

A következőket az írónő idézte a könyv elején. Nem tulajdonítottam jelentőséget neki, egészen addig, amíg…

„Hárman akkor tudnak titkot tartani, ha kettő közülük halott” (Benjamin Franklin)

Azt hiszem ennek a könyvnek nem lesz ideje megporosodni könyvtárunk polcán. Híre fog menni, hogy egy őrületes história.

Nagyon várom, hogy egy másik könyvét olvashassam az írónőnek, hamarosan arról is beszámolok.

Fotó: szofisztikaltmacska.blog.hu


Tetszett az ajánló? Nézd meg korábbi blogposztjainkat is a témában!


A könyv a Fót Városi Könyvtár állományában megtalálható.


Ha könyves inspirációra vágysz, csatlakozz Facebook-on a Fót Városi Könyvtár online olvasóköréhez – FIOK // Fóton Itthon Olvasok Közössége –, ahol a tagok írásban és közös beszélgetések keretében is megoszthatják egymással az olvasott művekkel kapcsolatos gondolataikat.


 

Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük