Jarabin Kinga – Ne félj, készülj fel!

Jarabin Kinga írása


Egyszer volt, hol nem volt, egy ici-pici Lencsilány, ici-pici anyukával, ha nem is túl az Óperencián, hanem innen, de tényleg volt. Hogy Lencsi milyen volt? Okos, huncut, cserfes és igen eleven. Amikor jó kedve volt, lekacagta az égről a csillagokat és úgy ragyogott a szeme, hogy azt még a Nap is megirigyelte. Hosszú barna haját kibontva hordta, hogy legyen a tavaszi szélnek is játszótársa. Lencsi vékony és apró kislány volt, termeténél viszont sokkal nagyobb volt hite, jósága, igazlátása és szeretete, melyről messze földön híres volt.

A Lencsilány ici-pici házikója egy hatalmas nagy sűrű rengeteg szélén állt. A kertben virágok nyíltak, a kert végében patak csörgedezett, melyben apró kis halak úsztak. A patak partján, nyári estéken békák adtak hangversenyt, miközben vígan lakmároztak a szúnyogokból. Az erdőben mindenféle állat élt: volt ott róka, medve, farkas, sün, borz, mókus, bagoly, fakopáncs, fülemüle, kakukk, egy egész nyuszi család, őz, szarvas, vaddisznó, pók a fák ágai között és egy kolónia hangya a föld alatt. Az erdő másik szélén, pont a kis Lencsilány házával szemben – csak a másik oldalon – a Tündér lakott. Ő volt a fák, a virágok, a föld, a víz, a levegő, egy szóval a természet őre. Az ő feladata volt vigyázni az egyensúlyt az erdő lakói és a természet között.

Az életben számtalan veszély leselkedik ránk. Ezek nagy részét megfelelő felkészültséggel el tudjuk kerülni, meg tudjuk előzni, vagy ha mégis bekövetkezett a baj, akkor képessé válunk arra, hogy segítsünk és megoldjuk a helyzetet. Épp ezért szervezett a Róka segítségével – aki önkéntes tűzoltó volt – a tündér Lencsivel és anyukájával „Ne félj, készülj fel!” napot az erdőben. Tájékoztató állomásokkal, gyakorlatokkal és különböző játékos feladatokkal segítettek az erdő állatainak megismerkedni a különböző veszélyhelyzetekkel és azzal, hogy mikor hogyan is kell helyesen cselekedni, hogyan készülhetünk fel a vészhelyzetekre.

Az első állomáson Róka egy nagy táblát állított fel, amire az volt ráírva nagy betűkkel, hogy:

KATASZTRÓFÁK

  • Ez azért elég ijesztően hangzik – jegyezte meg kis Nyuszi.
  • Mert az is! – felelte Róka – főleg, ha nem tudod, hogy mit is tegyél egy ilyen helyzetben. Mert amikor megijedsz, akkor a helytelen cselekvéssel még nagyobb bajt tudsz okozni. Ezért fontos, hogy ne félj, hanem készülj fel a veszélyhelyzetekre! Milyen katasztrófákról hallottál már? – kérdezte Róka kis Nyuszit.

Egyik nyáron hatalmas vihar volt, és az üregünk melletti fának a letört ágai eltorlaszolták az üreg bejáratát. Mi nagyon megijedtünk. Az katasztrófa volt? – kérdezett vissza kis Nyuszi.

Igen, az is az volt. A katasztrófát okozhatja a természet és okozhatja a mi felelőtlen viselkedésünk is. Természeti katasztrófa a földrengés, a földcsuszamlás, a hegyomlás, a vulkánkitörés, a pusztító szélvihar, az olyan homok-, por-, vagy hóvihar, ami veszélyezteti az életünket. Az özönvíz szerű esőzés, a nagy szemekben hulló jégeső, a hirtelen, és szokatlan nagy havazás, az árvíz, vagy épp az, ha sokáig nem esik az eső és szárazság van. De még a hosszú, forró, rendkívül meleg nyár is, vagy épp az elhúzódó nagy hideg is okozhat katasztrófát. Természeti katasztrófa a villámlás okozta vagy a szárazság miatt bekövetkező tűzeset is. Amikor a legutóbb járvány tört ki az erdőben, az is katasztrófahelyzet volt, amit a mi felelőtlen magatartásunk okozott. Katasztrófa a víz, a talaj, a levegő szennyezése, az autó- vagy vonatbaleset, az erdőirtás, a háború, a szegénység, a bűnözés, vagy ha egy koncerten megijednek valamitől az emberek és menekülés közben súlyos sérülést okoznak egymásnak. És katasztrófa a különböző helyeken, az otthonokban, az erdőben vagy épp a gyárakban keletkezett tűz is.

Az erdei állatok csendben figyelték Róka szavait. Nagyon elcsodálkoztak azon, hogy ennyi minden érheti őket. Tudták, tudták, de valahogy mégsem volt benne a fejükben és nem figyeltek oda rá a mindennapjaik során, vagy arra, hogy ezeket elkerüljék. Igazán azt sem tudták, hogy hogyan kerülhetnék el, vagy készülhetnének fel a vészhelyzetekre. Róka azonnal megnyugtatott mindenkit, hogy közvetlen veszélyhelyzetbe az erdőlakók általában egész életükben egyszer sem, vagy csak nagyon kevés alkalommal kerülnek. Ugyanakkor felhívta arra is a figyelmet, hogy éppen ez az, ami miatt egy ilyen helyzetben nem tudnak helyesen cselekedni. Ezért fontos a felkészülés és a gyakorlás!

Az második állomáson az árvízi felkészülést gyakorolhatták az erdei állatok Medve segítségével. Hatalmas zsákok, homok és lapát volt kikészítve Medve mellé.

  • Hogyan tudja megállítani a hömpölygő, áradó patakot, vagy folyót egy kupac homok? – kérdezte csodálkozva Sünné, akit ez a téma nagyon érdekelt, mivel a mosodája közel volt a patakhoz.
  • A homok, a zsák, a lapát és az összefogás – válaszolt Medve. – A homokkal félig kell tölteni a zsákokat. A zsákok száját be kell hajtani a megtöltött rész alá, és gátat kell belőle építeni a patak szélére, meg a házak köré. A legjobb, ha nem építünk olyan helyre házat, ahol az ár elöntheti – folytatta Medve – de ha mégis közel lakunk a patakhoz vagy a folyóhoz, akkor készüljünk fel arra, hogy szükség esetén bármikor el tudjuk hagyni a házat! Legyen egy kis túlélőcsomagunk összekészítve. Legyen benne pár napi ruha, a fontosabb dolgaink, és az irataink. Rakhatunk bele tartós élelmiszert, pár konzervet és ásványvizet is. Fontos, hogy ne a saját fejünk után menjünk! Mindig tartsuk be azt, amit a tűzoltók kérnek tőlünk a mentés során! Ne nyúljunk a megáradt vízbe, mert fertőzött lehet szennyvízzel! Ne menjünk bele az áradó vízbe, és ne álljunk meg nézelődni a patak partján! A gyerekek mindig tegyék azt, amit a felnőttek mondanak nekik! A felnőtt férfiak, ha egészségesek és erősek, menjenek ki a gátra segíteni, a nők készítsenek a gáton dolgozóknak ételt, és vigyenek nekik tiszta vizet is, ha épp nem kell a gyerekekről gondoskodniuk.

Sünné nagyon hasznosnak találta azokat a dolgokat, amiket medve mondott. El is határozta, hogy amikor vége lesz a „Ne félj, készülj fel!” napnak, akkor hazafelé bemegy a farkas boltjába, vesz pár zsákot, hogy szükség esetén a háza köré gátat tudjon építeni, és össze fogja állítani a túlélőcsomagját is. Medve adott az erdei állatoknak zsákot, lapátot és megtanította nekik, hogyan kell csapatban dolgozni. Az egyik fogta a zsákot, a másik töltötte, majd sorba álltak egymás mellé és adták kézről, kézre. A sor végén állók pedig gátat építettek belőle.

  • Nagyszerű munkát végeztetek! – dicsért meg mindenkit Medve – Összefogással még az áradó vizet is megállíthatjuk! – búcsúzott tőlük, majd a csapatok tovább mentek a harmadik állomásra, ahol Farkas várt rájuk.
  • Tudjátok, hogy mit kell tenni szélviharban? – kérdezte az odaérkezőktől Farkas.
  • Én tudom, én tudom! – ugrált felemelt kézzel kis Nyuszi – Nem szabad kimenni az üregből!
  • Így van! – helyeselt Farkas – Ha csak teheted, ne menj ki az üregből, vagy a házadból! Figyeld mindig a fülemüle időjárás jelentését, és akkor tudhatod előre, hogy milyen időre számíthatsz. Ha azonban mégis ki kellett menned, és útközben kapott el a szélvihar, akkor igyekezz minél hamarabb védett helyre menni! Ha leszakad egy villanyvezeték, ahhoz ne nyúlj hozzá, mert megráz az áram! A házaktól távolodj el, nehogy a fejedre essen egy cserép a tetőről! Kerüld a fákat is!
  • Igen, igen, a mi üregünket is a letört ágak torlaszolták el! – vágott közbe izgatottan kis Nyuszi.
  • Bizony – folytatta Farkas –, a fákról a száraz ágak nagy szélben letörnek, ezért vigyázni kell! Az arcunkat és a szemünket takarjuk el kendővel, hogy minél kevesebb port és szilánkot fújjon bele a szél! Ha olyan erős a szél, hogy úgy érezzük, mindjárt elfúj vagy fellök minket, akkor a kerítésbe kapaszkodva igyekezzünk menedéket találni! Otthon zárjuk be a ház ajtaját és az ablakait is! Mindig legyen otthon zseblámpa! Készüljünk fel! A leszakadt vezetékek miatt áramszünet is lehet otthonunkban. A gyerekek vonuljanak biztonságos helyre! Saját életünket soha ne kockáztassuk, hívjuk ki a tűzoltókat! Nekik megvannak a szükséges felszereléseik a mentéshez, és arra képezték ki őket, hogy ilyen helyzetben is biztonsággal tudjanak másoknak segíteni. Ha azonban a felnőttek tudnak tenni valamit a bajba jutottakért a tűzoltók kiérkezéséig, akkor ne halasszák el a segítségnyújtást! Fontos, hogy fogjunk össze a vészhelyzetekben!

Az erdei állatok megköszönték a farkasnak a sok jó tanácsot, és mentek tovább a negyedik állomásra, ahol a tündér várta őket. Csodálkozva nézték, mert ásó, kötél, létra, takarók, termoszok, téli sapka, kabát, kesztyű, vastag zokni és sál volt nála, pedig igen melegen sütött a májusi nap. Nem fázott senki.

  • Sziasztok! – köszöntötte az érkező csapatokat Tündér – Tudom, hogy most tavasz van és nincs szükségünk ezekre az eszközökre és ruhákra, de van egy olyan évszak, amikor ez igazán jól tud jönni. Melyik az, meg tudjátok mondani?
  • A tél! – szólt hangosan az egyik kis mókus

Nagyon okos vagy! – dicsérte meg a tündér – A tél! Vajon mi az, ami télen gondot, sőt akár katasztrófát is tud okozni? – kérdezte.

Na, ezen már elgondolkodtak a mókus gyerekek. A hó jutott eszükbe, de a hó soha nem jelentett nekik gondot, ezért nem tudták mire gondolhat a tündér. Ők nagyon szerették a havat. Úgy voltak vele, hogy minél több és nagyobb, annál jobb! Szerettek szánkózni, hógolyózni, hóembert építeni, felőlük aztán hullhatott napestig! A felnőttek azért már másképp gondoltak a hóra. Ilyenkor csúszósak az utak, óvatosabban kell vezetni. Téli gumikat kell rakni az autók kerekére és oda kell figyelni, hogy le legyen takarítva a hó az autóútról és a járdáról is. A gyerekek még szeretnek csúszkálni, de az öregeknek már kifejezetten veszélyes lehet, ha elesnek a jeges járdán és eltörik a kezüket vagy a lábukat. Így a felnőttek tudták, hogy Tündér a hóra gondol.

  • hó – felelt a Tündér kérdésére a kis mókusok anyukája.
  • De miért? – kérdezték a kis mókusok.
  • Azért – kezdte Tündér – mert a hó azon kívül, hogy jó benne játszani, nagyon sok nehézséget tud okozni. Gondoljátok csak el, hogy az utak és a járdák csúszósak, ami balesetveszélyes. De ha nagyon hirtelen nagyon sok hó esik, olyan sok, hogy nem győzik a hókotrók eltakarítani, akkor, aki éppen úton van, el is akadhat. De nem csak a személyautók akadnak el benne, hanem azok a teherautók is, amelyekkel élelmiszert szállítanak a boltokba, vagy gyógyszert a kórházakba. Figyelni kell fülemüle időjárás jelentését – ismételte Tündér Farkas szavait –, és ha nagy havazást ígér, akkor inkább ne induljunk útnak! Igyekezzünk fedett helyen maradni! Ha mégis el kell indulnunk, akkor legyen teletankolva az autó, legyen nálunk forró tea termoszban, ennivaló, meleg ruházat, egy kis ásó, hogy a kisebb hótorlaszt el tudjuk takarítani és takaró, hogy ne fázzunk, amíg odaér a segítség, ha elakadtunk. Fontos, hogy fogjunk össze! Segítsünk meleg itallal, takarókkal, engedjük be az autónkba azt, akinek az autójában már elfogyott az üzemanyag és nem tud benne fűteni, hogy melegben legyen. Amikor nagyon fázunk, akkor könnyen elálmosodhatunk. Vigyázzunk, hogy ne aludjunk el! Tartsuk ébren egymást, mert alvás közben jobban kihűl a testünk és könnyebben megfagyhatunk. Próbáljuk mozgással, tornával elűzni az álmosságot! A hidegre leginkább az orr, a fülek, az áll, a kezek és a lábak, a lábujjak a legérzékenyebbek. Ezért takarjuk el sállal, kendővel, vegyünk sapkát, kesztyűt, meleg zoknit! Dörzsöléssel melegítsük! Amikor pedig végre meleg helyre érkezünk, akkor óvatosan olvasszuk ki elfagyott testrészeinket! Langyos vízbe téve, lassan mozgassuk, masszírozzuk!
  • És mire kell a kötél, meg a létra? – kérdezte a kis mókusok apukája.
  • Télen nem csak a hó jelent veszélyt – válaszolt Tündér – hanem a patak vagy a tó befagyott vize is. Szinte hívogat, csábít, hogy rámenjünk és korcsolyázzunk egy jót, de nagyon óvatosnak kell lennünk! A patak és a tó jege csalóka! A szélén mindig vastagabb, a közepe felé pedig vékonyabb. Könnyen megrepedhet és beszakadhat alattunk! Ki tudja, mit kell tenni, amikor elkezd hangosan recsegni, ropogni és berepedni alattunk a tó vagy a patak jege? – kérdezte Tündér.
  • Ki kell szaladni a partra! – vágta rá kis Mókus.
  • Nem, nem! Azt nem szabad! – hívta fel a figyelmet a hibára Tündér – Akkor csak még nagyobb lesz a baj, mert futás közben a lábaid erősebben csapódnak rá a jégre, nagyobb nyomást gyakorolsz rájuk, és akár be is szakadhat alattad a jég!
  • Akkor mit kell csinálni? – kérdezett vissza kis Mókus.
  • Először is, soha ne menj egyedül le a patakra vagy a tóra korcsolyázni! Maradj mindig a szélén! Ha mégis megtörtént a baj. akkor óvatosan hasalj le, tedd szét a kezeid és a lábaid, hogy minél nagyobb felületen érj hozzá a jéghez és kiálts segítségért! A társad, akivel mentél pedig gyorsan keressen egy felnőttet és hívjon segítséget! És itt lesz szükségünk a létrára és a kötélre. A tűzoltók is létra és kötél segítségével mentik ki a bajbajutottakat a jégről. A kötelet a derekukra kötik, a létrát óvatosan a jégre fektetik, és azon közelítik meg a bajbajutottat, majd húzzák ki a biztonságos talajra. A kötélre azért van szükség, hogy ha a segítő alatt beszakad a jég mentés közben, akkor ki tudják húzni.

Be kell szereznem egy kötelet és egy hosszabb létrát is, biztos, ami biztos. – Gondolta magában a kis mókusok apukája, mivel a kis mókusok nagyon szerettek korcsolyázni, és ők laktak a legközelebb a tóhoz, így baj esetén ők is érhettek oda a leghamarabb segíteni.

  • Télen tartunk majd jégről mentési gyakorlatot a tónál. A felnőttek jelentkezhetnek rá! – búcsúzott Tündér a csoportoktól.
  • Én biztosan részt veszek rajta! – válaszolt a kis mókusok apukája. Majd tovább indult a csoporttal az ötödik állomásra.

Az ötödik állomáson Bagoly doktor várta az erdei állatokat.

  • Amiről én fogok beszélni nektek, az nálunk szerencsére elég ritkán fordul elő, és olyankor sem okoz nagy gondot. De vannak olyan országok és erdők, ahol akár házakat is romba dönthet a földrengés.
  • Mi az a földrengés? – kérdezte kis Borz.
  • Az, amikor a föld belsejében lévő energia nagy erővel a felszínre tör. Talán már tudod te is, hogy a föld felszíne rétegekből tevődik össze. Amikor földrengés van, akkor ezek a rétegek, elmozdulnak, a föld megremeg, repedések is keletkezhetnek, és ha ez épp egy út vagy egy ház alatt keletkezik, akkor az bizony összedől.
  • Hűha, ennek a fele se tréfa! – tátotta el a száját kis Borz. – Mi a teendő földrengéskor? – kérdezte kíváncsian.
  • Azonnal el kell hagyni az épületet! – felelt Bagoly doktor. – Ha nem tudunk már kijönni az épületből, akkor egy sarokba kell húzódni és egy erős asztal alatt kell menedéket keresni. Soha ne menjünk el a felnőttek mellől! – figyelmeztetett Bagoly doktor – Mindig kérjünk segítséget! Az arcunkat és a fejünket védjük a lehulló tárgyaktól, haladjunk mindig az út közepén, nehogy a falak ránk dőljenek! Kerüljük a föld repedéseit, a hasadékokat, nehogy beleessünk! Az első nagy rengés után kisebb rengések jönnek. Ezeket úgy hívják, hogy utórengések. Ezért soha ne menjünk egyből vissza az épületbe! A mentés veszélyes, ezért azt a gyerekek bízzák a szakemberekre és a felnőttekre, de mindig figyeljetek oda ti is, hogy lehet-e segélykérést vagy jelzést hallani, a beomlott épületekből! A gyerekek füle nagyon jó, hogyha valamit meghallottatok, mindenképp szóljatok egy felnőttnek még akkor is, ha nem vagytok benne biztosak, hogy az a hang, vagy zörej egy segélykérés. Összefogással menni fog!
  • Még szerencse, hogy nálunk nincsenek ilyen nagy és veszélyes földrengések! – szólt oda a kis Borz barátainak, miközben szüleikkel már a következő állomás felé tartottak.

Az utolsó állomáson Lencsi és anyukája várta a csapatokat. Ez volt a legnagyobb és legizgalmasabb állomás. Itt volt egy füstölgő sátor, egy tálca, amiben tűz égett, voltak tűzoltó készülékek, totók, tűzoltótömlők, bóják, tűzoltó védőruházat, sisak, csizma, és még magasból mentő-, műszaki mentőszer, és gépjármű-fecskendő is! Még az apukák is tátott szájjal és csillogó szemekkel nézték a sok piros járművet és érdekes felszerelést!

  • A sok felszerelést és eszközt látva kitaláltátok már, hogy miről is lesz nálunk szó? – kérdezte Lencsi.
  • Igen! – kiabálták kórusban a gyerekek – A tűzről!
  • Nagyon okosak vagytok! – dicsérte meg őket Lencsi – De nem csak a tűzről, hanem olyan dolgokról is, amit a tűzről és a tűz oltásáról, a tűzből való menekülésről tudni kell! A tűz lehet a barátunk és lehet az ellenségünk is. Mikor barátunk a tűz? – kérdezte Lencsi a csoporttól.
  • Apa télen tüzet rak a kályhába, hogy jó meleg legyen az odúban! – felelt kis Mókus.
  • Mi tábortüzet szoktunk rakni, amikor kirándulunk! – kiáltotta kis Borz.
  • Így van! – helyeselt Lencsi. – Amikor még mi tartjuk kordában a tüzet, akkor a tűz a barátunk. Amikor viszont elszabadulnak a lángok, akkor a tűz ellenséggé válik. Az égéshez három dologra van szükség – folytatta az oktatást Lencsi – olyan anyagra, ami éghető, meg tud gyulladni, el tud égni a tűzben. Magas hőmérsékletre. Az nem elég, ha csak süt a nap, de ha egy eldobott üveg összegyűjti a nap sugarait, akkor ott már lehet olyan meleg, ami tüzet okoz. A gyufa, gyertya lángja viszont már elég meleg ahhoz, hogy tüzet okozzon. Végül, a harmadik, ami még kell az égéshez, az a levegő. A tüzet úgy tudjuk eloltani, hogy ebből a háromból valamelyiket elvesszük. Amikor vízzel oltják a tüzet a tűzoltók, akkor hűtik, elveszik a meleget. Amikor oltóhabbal terítenek be egy égő olajtartályt, akkor a levegőt veszik el a tűztől, és amikor körbeássák a tüzet egy mezőn, akkor elvágják a tűz útját az éghető anyagoktól, fűtől, bokroktól. Kezdetben minden tűz kis tűz. Ezért a gyerekek részéről az a legfontosabb, hogy fogadjanak szót a szüleiknek és ne játsszanak a gyufával, a gyertyával és semmi olyan dologgal, ami tüzet okozhat! Ne szemeteljenek és vigyázzanak a környezetünkre! Ez a felnőttekre is igaz, de nekik még tudniuk kell, hogy hogyan lehet a kis tüzeket eloltani! Erre vannak a tűzoltó készülékek. Jó, ha minden lakásban, autóban van egy porral oltó tűzoltó készülék. A porral oltó tűzoltó készülékkel a port a lángok közé kell fújni. Amikor a házban, lakásban vagy az odúban tűz van, először mindig le kell kapcsolni az áramot és a gázt a lakáson, házon vagy épp az odún kívül eső főkapcsolóval! Ez nagyon fontos, mert ha vízzel oltjuk el a tüzet, akkor megrázhat minket az áram! Ha pedig a konyhában főzés közben véletlenül ott felejtjük a serpenyőt a tűzön, és olyan forró lesz benne az olaj, hogy lángra kap, akkor azt soha, de soha nem szabad vízzel eloltani! Le kell fedni egy fedővel!
  • Miért nem szabad vizet önteni rá? Az úgyis ott van a konyhában, gyorsan el lehetne oltani! – kérdezte kíváncsian kis Nyuszi.
  • Azért – felelt Lencsi – mert ha vizet öntünk a forró olajra, akkor az bizony robbanni fog, és mindent beborít a forró, égő olaj. Még nagyobb bajt okozunk! – kis Nyuszinak elkerekedett a szeme, de nem csak neki, látta Lencsi, hogy egy-két anyuka is meglepődött a válaszon. – Ha tűz üt ki a lakásban, vagy az óvodában, iskolában, nagyon fontos, hogy soha ne bújjatok el, mert akkor nem tudnak rajtatok segíteni! Ha van felnőtt a közelben, akkor figyeljetek oda rá és szépen, fegyelmezetten hagyjátok el vele az épületet! Mindig négykézláb, a füst alatt kúszva menjetek ki!
  • Miért kell négykézláb mászni? – kérdezte kis Mókus.
  • Azért, mert a füst is meleg, forró, tele van mérgező anyagokkal és sokkal nagyobb veszélyt jelent a füst belélegzése, mint maga a tűz! Ezért vesznek fel a tűzoltók is légző álarcot. Van a hátukon egy nagy palack, amiben sűrített levegő van. A ruhájuk és a sisakjuk megvédi őket a nagy hőtől, így tudnak bemenni megmenteni a bajbajutottakat. Ti soha ne próbáljatok meg bemenni az égő házba még akkor sem, ha ott maradt a kedvenc játékotok!
  • A tűzoltók nagyon bátrak! – állapította meg kis Borz – Ők segítenek, ha szélvihar van, ha elakadtunk a hóban, vagy berepedt alattunk a jég. És ők segítenek akkor is, ha tűz van! Szeretnék én is tűzoltó lenni!
  • Te is lehetsz tűzoltó! – felelte Lencsi – Sportolj sokat, hogy erős legyél, és tudj meg minél többet a tűzről, a vészhelyzetekről! Amíg kicsi vagy, addig kérd meg apát, anyát, hogy meséljenek neked róla. Amikor pedig már ismered a betűket, akkor te magad is el tudod olvasni a tűzoltókról szóló könyveket – biztatta kis Borzot. – Tüzet figyelmetlenséggel nem csak az otthonunkban tudunk okozni – folytatta az oktatást Lencsi –, hanem a természetben is, amikor kirándulunk és tábortüzet rakunk. Gondosan jelöljük ki a tábortűz helyét! Ne legyenek körülötte száraz levelek, ágak a földön! Ne legyen a közelben lelógó faág, amelynek levelei könnyen meggyulladhatnak! Rakjuk körbe kővel a tűzrakó helyünket, hogy ne tudjon elterjedni a tűz! Kisebb ágakat tegyünk a tűzre! Ügyeljünk, hogy ne csapjanak túl magasra a lángok! Mindig legyen egy üvegben vagy vödörben odakészítve víz! Mindig várjuk meg, amíg elalszik a tűz! Ne hagyjunk ott égő ágakat, vagy izzó parazsat! A szél elfújhatja, és tüzet okozhat! Mielőtt elhagyjuk a tűzrakó helyünket, mindig öntsük le vízzel!
  • Az én apukám mindig le szokta önteni! – szólt közbe büszkén kis Nyuszi.
  • Nagyon helyes! – erősítette meg Lencsi – Oda kell figyelni, hogy a tűz körül játszó gyerekek ruhájába ne kapjanak bele a lángok. Ha mégis megtörténik a baj és meggyullad a ruhád, mit gondolsz, mit kell tenned? – fordult Lencsi a gyerekek felé.
  • Oda kell szaladni az anyukánkhoz! – vágta rá kis Nyuszi.
  • Ezt nem jól tudod – javította ki Lencsi –, ha elkezdesz szaladni, akkor a tűz még több levegőt kap és nagyobb lángokkal fog égni! Ha véletlenül meggyulladt a ruhád, akkor feküdj le a földre, hemperegj és kiálts segítségért! Amikor észreveszed, hogy valahol tűz van, akkor mit kell tenni? – tette fel az újabb kérdést Lencsi.
  • Hívni kell a tűzoltókat! – felelte kis Borz.
  • Milyen telefonszámon hívhatod a tűzoltókat? – kérdezett vissza Lencsi
  • Azt sajnos nem tudom – szomorodott el kis Borz.
  • Semmi baj – vigasztalta Lencsi –, azért vagy itt, hogy megtanuld! A 105-ös vagy a 112-es számot kell hívni. Be kell mutatkozni, el kell mondani, a neved, a címed és telefonszámod. A lehető legpontosabban meg kell mondani, hogy hol ég a tűz, mi van veszélyben: ház, odú, milyen állat, mumus vagy kis sárkány. Ha nagyobb épület ég, akkor el kell mondani, hogy milyen magas és hányan lehetnek veszélyben? Ezeket azért nagyon fontos elmondani, mert olyan tűzoltóautókat fognak kiküldeni, amelyek alkalmasak lesznek a mentésre és annyi tűzoltót, amennyire szükség van ahhoz, hogy mindenkit meg tudjanak menteni. És most, hogy már elég sok mindent tudtok a tűzről és a tűzoltásról, nézzétek meg közelről az tűzoltóautókat és a védőfelszereléseket. Próbáljátok ki ti is, milyen érzés bemenni egy füsttel teli helységbe! Ezért van itt ez a füstsátor. Nem kell félni, ez itt most nem igazi füst, csak olyan, mint amit a filmekben és a koncerteken használnak. Felvehettek igazi légzőt is! Próbáljátok meg eloltani a tálcában égő tüzet és töltsétek ki a tűzoltó totókat, hogy megbizonyosodjatok arról, hogy minden fontos dolgot megjegyeztetek!

Mire Lencsi befejezte az oktatás, már odaért Róka, Farkas, Medve és Bagoly doktor is, így mindenhol volt, aki segítsen az erdei állatoknak. Lencsi anyukája volt a totóknál, Róka a magasból mentő szernél, Farkas a műszaki mentő szernél, amin csupa olyan eszköz volt, amivel az autó baleseteknél segítenek a tűzoltók. Bagoly doktor pedig a gépjármű-fecskendőnél segített. A kíváncsi gyerekek és apukák mind felültek a tűzoltóautóra. Bagoly doktor még ment is egy kört a réten velük! Felpróbálták a sisakot, a védőruhát és a csizmát. Kipróbálták, hogy ki milyen gyorsan tudja felvenni, mert bizony a tűzoltóknak, amikor kapnak egy riasztást, nagyon gyorsan el kell készülniük! Nem keresgethetik még akkor a zoknit, vagy a nadrágot! Medvével tömlőt lehetett gurítani két bója közé. Ez sem volt ám olyan egyszerű, mint amilyennek látszott! Lencsivel pedig a tálcatűz oltásnál találkozhattak újra a csapatok.

Izgalmas, mozgalmas és tartalmas napja volt az erdő lakóinak. Nagyon sok érdekes és hasznos dolgot tanultak a „Ne félj, készülj fel!” napon. Többen el is határozták, hogy szabadidejükben ezután többet fognak a vészhelyzetekre való felkészüléssel foglalkozni, és beállnak Róka mellé önkéntes tűzoltónak, mert összefogással segíteni tudnak, amikor baj van!

Tedd próbára a tudásod ITT!


Kinga korábbi írásait visszanézheted blogunkon.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük