Balogh Dávid: Németh Kálmán és a garamszentbenedeki Úrkoporsó restaurálása

Balogh Dávid írása


A garamszentbenedeki Úrkoporsó a középkori magyar szobrászat egyik legkiemelkedőbb alkotása (1480 k.). A húsvéti liturgia során használt Úrkoporsó – mely szimbolikusan Jézus sírja – két részből tevődik össze: az alsó része tulajdonképpen egy téglalap alakú sírláda (tumba), mely négy kerék segítségével mozgatható, négy oldalát domborművek díszítik (Asszonyok az üres sírnál, Jézus pokolraszállása, a sírt őrző katonák). Fölötte késő gótikus architektúra látható. A szamárhátívben végződő kis oszlopokkal tagolt, mérművekkel díszített „fülkékben” a tizenkét apostol alakja szimmetrikusan elrendezve látható. A felső rész légies hatást keltő fiatornyokkal tagolt. Az oromzat felső részét meredek falú sátortető koronázza meg. Az Úrkoporsóhoz készült egy csukott szemű Jézus szobor is, mely ma is eredeti helyén található. Ez a jelentős egyházművészeti alkotás 1872-ig Garamszentbenedeken, a gótikus templomban volt látható. A húsvéti liturgia alkalmával folyamatosan használatban lévő Úrkoporsó annyira megsérült, hogy felújításra szorult. Először 1872-ben Bécsben restaurálták Johann Hutterer szobrász műhelyében, a kor restaurálási alapelvei szerint: kiegészítették a hiányzó részeket, a nyitott architektúrát zárttá tették (fadeszkával bevonták), két apostol hiányzó szobrát megfaragták. A restaurálás után az esztergomi székesegyházba került, ahol továbbra is használták liturgikus célokra.

Bányavárosi szobrászműhely: garamszentbenedeki Úrkoporsó (1480 k.), egykori helyén az Esztergomi Bazilikában, (1954)

A Németh Kálmán-i (második) restaurálás

A második világháborúban a bazilikát több lövés is érte, emiatt az Úrkoporsó megrongálódott: a gótikus fiatornyok letöredeztek, a sátortető aranymustrás díszítése lekopott, a szoboralakok megsérültek a mennyezetről leeső törmelékek következtében. Ezért 1954 februárjában – a Balassa Bálint Múzeum akkori igazgatója, Zolnay László kérésére – elrendelték, hogy Németh Kálmán restaurátor-szobrászművész mérje fel a garamszentbenedeki Úrkoporsó állapotát, illetve a Keresztény Múzeum szoboranyagát, hiszen annak egyes darabjait is konzerválni kellett volna. (A Keresztény Múzeumot 1952-ben egy időre a Balassa Bálint Múzeum igazgatósága alá helyezték.)

Németh Kálmán és az Úrkoporsó (1954)

A szoboranyag további romlásának javaslattételére is kérték a művészt. Németh Kálmán 1954. május 10-én kelt jelentésében beszámolt az Úrkoporsó állapotáról, mely szerint sérüléseit az ostrom által előidézett beázások, fagyok okozták.

Észrevételei a következők voltak:

  • a festék-és az aranyalapozás nagy felületeken lemállott
  • az oromzat díszítései meglazultak, több helyen leestek, de darabjai megvannak, így pótolhatók
  • a fa állagában romlást szenvedett
  • a szobrok, domborművek alig sérültek

Az Úrkoporsó vázáról csak azután tudna érdemben nyilatkozni, miután egyes részleteit „felbontotta”. A korábbi bécsi restaurálás kiegészítéseit, toldásait zavarónak tartotta. Végül hipotetikusan megjegyezte, hogy ezekkel a pótlásokkal az egész mű szerkezeti részét kívánták biztosítani.

1954. március 31-én Zolnay László Németh Kálmánnak írt levelében beszámolt arról, hogy előkészített mindent érkezésére. Az Úrkoporsó restaurálásának segítségére két korábbi fényképet is talált az első restaurálás előtti állapotáról, továbbá írásos segédanyagokat is: Kampis Antal Középkori faszobrászat Magyarországon című könyvét, illetve Gerevich László írását az Úrkoporsóról.

Németh Kálmán 1954. szeptember 1. és november 6. között a helyszínen restaurálta az Úrkoporsót az Esztergomi Bazilika Szent-István kápolnájában (erről a fényképek alapján is következtethetünk). A restaurálásról nem készült dokumentáció, vagy legalábbis nem került még elő, ellenben sok fénykép maradt a restaurálás folyamatáról. Ennek alapján alkothatunk képet róla.

Az Úrkoporsó átvételi állapota (a Hutterer-féle deszkalapokkal), 1954

Több átvételi állapotban lévő fénykép is készült a műtárgyról. Ezt követően további felvételekkel dokumentálta a szétszedés folyamatát, s a restaurálás menetét is. Szétszedte az Úrkoporsót három nagyobb darabra: az alsó részről leszedte a domborműveket, eltávolította az apostolszobrokat a gótikus architektúráról, s az oromzat felső részét, a sátortetőt is különválasztotta. A töredékeket visszahelyezte, a megsemmisült részleteket utánfaragta. A Hutterer-féle kék alapon aranycsillagokkal díszített deszkákat eltávolította, ezáltal megszűnt az Úrkoporsó zártsága, visszakapta eredeti mozgalmasságát a késő gótikus architektúra.

Németh Kálmán és a három részre szétszedett Úrkoporsó (1954)

Németh Kálmán és az Úrkoporsó felső részének gótikus architektúrája (1954)

Németh Kálmán és az Úrkoporsó – Jézus pokolraszállása dombormű restaurálása közben (1954)

Németh Kálmán az Úrkoporsó apostolaival (1954). A háttérben Giuseppe Pisani által készített Károly Ambrus érsek síremléke (1831), Esztergomi Bazilika (Szent István kápolna)

Zolnay László 1954. november 6-án kelt levelében „lelkiismeretes, kiváló szakértelemmel és műgonddal végzett” munkájáról emlékezett meg Németh Kálmán restaurálásával kapcsolatban.

Németh Kálmán az évek során több okból is visszatért még Esztergomba, de a garamszentbenedeki Úrkoporsóval kapcsolatban tizenegy év múlva 1965-ben (nyugdíjazásának évében). Németh Kálmán 1965. március 25-én levelet intézett az igazgatóságnak, miszerint az Úrkoporsó legjobb helye a Keresztény Múzeumban lenne állandó restaurátori felügyelet mellett, a vele egykorú oltárok között. Levelében vállalta, hogy tanítványaival szakszerűen átszállítja az alkotást.

A garamszentbenedeki Úrkoporsó a Keresztény Múzeumba szállítása után (1965. 04.20.)

1965. április 20-án Dr. Meszlényi Antal (a Keresztény Múzeum prefektus kanonoka) levelet intézett a Szépművészeti Múzeum Főigazgatóságának, melyben megköszönte Németh Kálmánnak és tanítványainak felbecsülhetetlen munkáját az Úrkoporsó szétszerelésében, átszállításában és összeszerelésében. Németh Kálmán egykori tanítványának, Bartos Valériának a visszaemlékezéséből kiderült, hogy lovas kocsival szállították át, lejtős útvonalon haladva az Úrkoporsót egészen a Keresztény Múzeumig.

Németh Kálmán Dr. Meszlényi Antalnak címzett levelében örömét fejezte ki, hogy az Úrkoporsó a Keresztény Múzeumba került letétbe és az új állandó kiállítás fődarabja lett. A helyi sajtó ünnepelte Németh Kálmán restaurálását, azonban az utókor nem feltétlenül értett egyet megoldásaival. Nyilvánvalóan nem voltak olyan technikai lehetőségek, mint ma, olyan megszerezhető szaktudás sem, ami egy ilyen alkotás teljes, szakszerű restaurálását tette volna lehetővé. A második világháború után Németh Kálmán évekig mentette a sérült műtárgyakat legjobb tudása szerint. A fa, mint anyag tulajdonságait és az abban rejlő lehetőségeket nála jobban kevesen ismerték akkoriban, ezért is dolgozott tizennyolc évig restaurátorként a Szépművészeti Múzeumban.

A magyar egyházművészet ezen kiemelkedő alkotását teljes szakszerűséggel Varga Dezső restaurátor vezetésével tudományos elvek mentén újították fel 1974-1979 között. Ez volt az Úrkoporsó harmadik restaurálása.


Felhasznált irodalom:

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

2 hozzászólás a(z) Balogh Dávid: Németh Kálmán és a garamszentbenedeki Úrkoporsó restaurálása bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük