Jarabin Kinga: Esti mese – A mezei nyúl és a sündisznó

Jarabin Kinga írása


A mezei nyúl és a süni története már évtizedek óta népi meseirodalmunk része, a mesélő szülők és a mesehallgató gyerekek nagy kedvence. Az én nagymamám a Hencegő nyúl címet adta a mesének, és nem volt este, hogy ez ne hangozzon el, amikor ő vigyázott ránk.
A mese bevezetőjéhez az állatvilágból hoztam egy kis érdekességet, mely lehetőséget ad az összehasonlításra, a gyors-lassú fogalmak megismerésére és elsajátítására, valamint arra, hogy tulajdonságokról beszélgessünk és olyan kifejezésekkel bővítsük a szókincset, mint pl. a lomha, fürge, nyurga, vaskos, testes, kecses… stb.
A mese végén a játék lehetőséget ad a szabálykövetés és a kudarctűrés gyakorlására, az odafigyelésre és a közösségi élményszerzésre.
Jó beszélgetést, mesélést és játékot kívánok mindenkinek! Próbáljuk meg ajándéknak tekinteni ezt az összezárt időt, hiszen a gyerekkor pillanatai gyorsan elmúlnak és már nem fogja visszahozni nekünk senki.
.

A mezei nyúl és a sündisznó 

Egyszer egy szép nyári napon künn a mezőn találkozott egy mezei nyúl egy sündisznóval. A mezei nyúl bosszantani kezdte a sündisznót. Azt mondja neki:

– Te sündisznó, ezekkel a horgas lábakkal, hogy mersz te megindulni, hogy is tudsz te menni?

A sündisznó nem hagyta magát, visszavágott szóval:

– Én ezekkel a horgas lábaimmal jobban tudok futni, mint te azokkal az egyenesekkel!

Azt mondja a nyúl:

– Én azt nem hiszem.

– Na, ha nem hiszed, akkor fogadjuk le.

Hamar lefogadták. Csináltak egy nagy fogadást ketten. Mikor kész volt a fogadás, akkor azt kérdi a nyúl a sündisznótól:

– Na, mikor futunk?

Azt mondja a sündisznó:

– Holnap reggel, mikor a nyolcórás vonat megy.

Azt mondja a nyúl:

– Miért nem most?

– Azért, mert haza kell mennem, hogy egyek. Holnap reggel nyolc órakor ebbe a pontos helybe legyünk mind a ketten.

Na, a sündisznó hazament. Otthon a felesége várta az étellel. Miután megvacsoráztak, hát elmesélte a feleségének, ami történt:

-Ni te, én fogadtam a nyúllal, hogy én jobban tudok futni, mint ő.

Azt mondja a felesége neki:

– Ne szamárkodj, hát hogy tudnál te jobban futni, mint a nyúl?

– Hagyd csak el te, majd kiokoskodjuk!

Másnap reggel felkeltek, megreggeliztek, s kimentek a mezőre. De nem arra a föld végére mentek, ahol kellett, hogy találkozzanak a nyúllal, hanem a másik végére; ott a feleségét a sündisznó beállította az egyik barázdába. Azt mondta neki:

– Amikor a nyúl a másik barázdán ideér, akkor te jó előre kiálts: “Én már itt vagyok!”

Akkor a sündisznó elment a földnek a másik végére, a találkozott a nyúllal.A mezei nyúl és a sündisznó (népmese)

– Szervusz, nyúl koma!

– Szervusz, sündisznó koma!

– Eljöttél?

– Eljöttem!

– Na, hát futunk?

– Futunk.

– Na de hogy futunk, hogy jobb legyen? – kérdezte a mezei nyúl.

Azt mondta a sündisznó:

– Én futok az egyik barázdában s te a másikban, hogy ne akadályozza egyik a másikat a futásban.

– Helyes, jól van.

A nyúl megállott az egyik barázdában, a sündisznó a másikban.

Akkor a sündisznó azt mondta a nyúlnak:

– Én számolok egy-kettő-hármat, s mikor a hármat mondom, elrugaszkodom.

S a sündisznó olvasott:

– Egy, kettő, három!

Akkor mind a ketten nekirugaszkodtak, de a sündisznó csak kettőt ugrott, s lebújt a barázdába. De a másik sündisznó ott volt a másik végében a földnek, s mikor a nyúl odaérkezett, akkor rákiáltott:

– Én már itt vagyok!

Akkor azt mondja a nyúl:

– Nem volt jó, még egyszer futunk!

Akkor visszafordultak, s kezdtek visszafelé futni, de az a sündisznó is csak kettőt ugrott, s lebújt. A nyúl tőle telhetőleg futott, úgy, hogy annál jobban még nem futott soha. Mikor a föld végéhez érkezett, a másik sündisznó azt kiáltja:

– Én már itt vagyok!

– Nincs jól, még egyszer futunk!

Visszafele is megfutamodtak. A sündisznó lebújt, a nyúl pedog futott tőle telhetőleg. Mikor érkezett a másik végére a földnek, a másik sündisznó szintén kiáltja:

– Én már itt vagyok!

– Nincs jól – mondja a nyúl -, még egyszer futunk, negyedszer.

Na de a nagy futásban megreszketősült a nyúl lába, és a föld közepénél elesett, nem bírt továbbmenni. A sündisznók pedig lekacagták a nyulat, övék volt a nyereség. Hazamentek nagy kacagva, s máig is élnek, ha meg nem haltak.

(népmese)

 



Korábbi esti mesék a blogon ITT.

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük