Napra-forgó Pulyabál: Játsszunk otthon! – 4. rész Fehérvasárnap

Szabóné Kaszás Villő írása


Ezen a héten húsvét ünnepét ültük. Ti is festettetek tojást? Sütöttetek süteményt? Igyekeztetek megtartani a családi szokásokat különleges körülményeitek között is? Vagy ezt a húsvétot “elengedtétek”, és csak néhány csokitojás emlékeztetett rá?

Akárhogyan is van, hagyományainkban a húsvéthoz rengeteg, ma már elveszett szokás is kapcsolódott. Ilyen a fiúcskák húsvéthétfői játéka, a kókányozás, vagy a húsvétvasárnapot követő fehérvasárnap,  mátkálóvasárnap lélekemelő hagyománya.

Fehérvasárnapon választottak életre szóló barátnőt a leányok. Ezt a szokást komálásnak, mátkálásnak hívták. A leány szépen feldíszített komatálat küldött vagy vitt kiválasztott leánypajtásának, kivel – ha a tál elfogadásra talált – életre szóló szövetséget kötöttek. Komaasszonyok lettek. Ez a barátság végigkísérte életük legfontosabb fordulópontjait, a férjhezmenetelt, a gyermekek születését és keresztelőjét, a haláleseteket. A fiúk is választottak komát maguknak, sőt, az is előfordult, hogy a komák ellentétes neműek voltak.

Először azonban a hétfői naphoz egy egyszerű kis locsolóvers, amit a beszélni kezdő kislegény is megtanulhat:

Ákom-bákom berkenye,

Szagos húsvét reggele,

Leöntjük a virágot,

Visszük már a kalácsot!

 

Vízbevető hétfő elmúltával készülhetünk a komálásra! De vajon ki legyen a szívbéli barátnőnk, vagy barátunk? Először is meg kell találnunk. Lépegessünk ritmusra! Forduljunk ki az utolsó szóra kitárt karral!

Adjon Isten meleget

Ostoromra teleket,

Házam mellé egy kecskét,

Mellém egy szép menyecskét/legénykét! Süss!

 

Lépegessünk lassan, majd hirtelen ritmust váltva “szaladjunk bele” a mondóka végébe!

Erecem – perecem nincsen párom,

ezt a kislányt ide várom fuss!

 

Ha végre megtaláltuk a szívünk szerint való lelki társat, lépegessünk, forogjunk együtt!

Iglice, szívem, iglice,

Aranyos lábú iglice,

Ahová te hajlasz, 

Én is odahajlok, iglice.

Árok mellett jártamban

Tüske ment a lábamba,

Rajta kap, rajta kap,

Mindenhová belekap.

Kotta és dallam ITT.

Közeledik a fehérvasárnap. A komatálat gondosan kell előkészíteni. Kerülhet rá kalács, bor, hímes tojás, sütemény, aszalt gyümölcs. Először is keressünk néhány tojást!

“Szaladgáljatok” a tyúkocska után körbe – körbe a baba tenyerén, talpacskáin, pocakján, hátán, feje búbján!

Új kőkút körül fut

Körül rajta ireg – forog

Sárga tollú, kurta farkú

Tarka tyúk.

Törjük fel a tojásokat! Tapsoljunk!

Kot-kot-kot-kot-kotkodács,

Egyet tojtam, vidd tovább!

 

Most szitálhatjuk a lisztet! Fogjuk meg a baba kezét és mozgassuk ide-oda, mintha szitálnánk! Kenegessük a tenyerét, majd a mondóka végén nyújtsuk át a képzeletbeli cipócskát!

Szita, szita, sűrű szita,

Ma szitálok, holnap sütök, 

Neked egy kis cipót sütök.

Megzsírozom, megvajazom,

Mégis, mégis neked adom!

 

A tálalás sem mindegy, elővesszük és elmosogatjuk a legszebb tányért, amit csak találunk. Forgassuk magunk előtt a gyermeket, vagy simogassuk körkörösen a baba pocakját, hátát.

Cibri-cibri gömböstő

Tányérrózsa tapasztó

Szebb az én tányérom

Mint a te tányérod

Mert minden nap mosom

Fele víz, fele bor

Igyunk komámasszony!

 

Itt az ideje, hogy elvigyük a tálat leendő komaasszonyunknak. Ültessétek öletekbe a picit, és lovagoltassátok, höcögtessétek!

Apácára, pillangóra, hucucuc,

Holnap délre komázóra , hucucuc!

 

Mikor odaértünk, mondjuk halkan, hangosan, lassan, gyorsan:

Koma, koma, komálunk,

Esztendeig kapálunk,

Ha élünk, ha halunk,

Mindig komák maradunk!

 

Fehérvasárnappal vége a húsvéti ünnepeknek. Búcsúztassuk egy nyuszis csiklandozóval!

Egy kis kertet kerítettem,

Abba nyulat rekesztettem

Nem látta kend, nénémasszony

Merre szaladt?

Itt a lyuka, itt, itt, itt!

 

Táncoljunk vidám ugrós muzsikára!

Itt pedig megtalálhatjátok a videót az eheti játékokról! Örömteli együttlétet kívánok!

 

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük