Grenella Orsolya: József Attila, a gyermek-lelkű költő

Grenella Orsolya írása


Egy újabb hét telt el, és egy újabb verssel érkeztem ma hozzátok. Mikor nekiülök az aktuális heti cikknek sosincs könnyű dolgom, annyi minden cikázik a fejemben. Aztán egyre csak  azt veszem észre, hogy elmerengek. Valahogy a gyerekkoromban kezdek el vájkálni, olyan művekre bukkanva, amikkel később újra találkoztam a zene által és úgy csak még többet adtak az életemhez. Hálás vagyok. Hálás vagyok a csodás tanáraimnak, mentoraimnak, akik ilyen kincseket ismertettek meg velem, s bízom benne, hogy nektek is örömet tudok szerezni a mindennapjaitokba egy-egy ilyen cikk által.
A mai ismét egy nagyon ismert, és méltán ismert vers. Egy tisztelgés egy édesanya előtt, aki erőn felül teljesített. Egy édesanya előtt, aki hat gyermeknek adott életet, de abból az első három már csecsemő korában meghalt. Egy édesanya előtt, akit elhagyott a férje, ott maradt három gyermekkel, napszámos munkát vállalt, úri házakhoz járt mosni, vasalni, takarítani, de ennek ellenére, mégsem tudta gyermekeit eltartani. Az albérleti díjakat sem bírta kifizetni, állandó költözködésre kényszerültek, így két kisebb gyermekéről le kellett mondjon, ők állami gondozásba kerültek. Igyekezett tartani a kapcsolatot velük, reménykedve, hogy minden jóra fordul, azonban méhnyakrákot diagnosztizálták nála. Harminckilenc évesen ősz, összetöpörödött asszony lett belőle, a betegség hamarosan végleg ágyhoz kötötte és rá nem sokra meg is halt.
Ő volt Mama, József Attila Mamája. 16 évvel anyja halála után született ez a költeménye a költőnek. Sorrendben a negyedik ?. Ma Latinovits Zoltán előadásában hoztam el nektek, ami szerintem az egyik legjobb és legszívbemarkolóbb  előadása e versnek. Ezt hallani kell. A sors érdekes egybeesése – s talán ezért is annyira nagyszerű a „színészkirály” előadásában ez a vers – hogy kísértetiesen hasonló módon hagyta el Latinovits édesapja a családjukat, így őt is, nem sokkal a születése után. Ez élete végéig mély fájdalommal töltötte el a színészt.
József Attila
Mama
“Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.”
1934. október
Hányszor halljuk ezt a verset gyermekektől, hogy szavaltuk mi magunk is kisiskolás korunkban! Mai fejjel, a sorok mögé látva már méginkább érezzük, mennyivel több ez a vers egy toporzékoló kisfiú panaszánál.
A költemény vallomás, melyben három szereplő jelenik meg. Így a vers három szerkezeti egységre osztható: a gyermeki én, a felnőtt én, és a mama alkotta részekre. Megszólal benne a vád, a düh, az elhanyagoltság érzése, ugyanakkor kompenzálják ezt a megbánás, elérzékenyülés hangjai. A mindig elfoglalt édesanya alakja egy hétköznapi, a kisgyermek emlékezetébe leginkább bevésődött élethelyzeten keresztül tárul elénk. Érezzük az első-második, valamint a harmadik-negyedik versszakok közötti éles átmenetet: míg az első két strófa egy csalódott kisgyermek hangját csendíti meg, addig az utolsó két szakasz már a belátással teli felnőtt feloldozás keresését, megbánását tárja elénk. A korán elvesztett anyának akaratlanul okozott fájdalom miatti önmarcangolás, az alig ismert édesanya alakjának kétségbeesett szentté avatásává válik a versben.
Ma kétféle feldolgozást hoztam nektek. Az egyik a pár éve a Csillag születik című műsorban megismert Kávészünet duó feldolgozása, amit akkoriban egy szál gitárral adtak elő, számomra nagy meglepetést okozva. Magamtól nem tudtam volna a vershez egy ilyen hangszerelést elképzelni, de a srácok egyik legnépszerűbb dala lett és magam is azt vettem észre végül, hogy dúdolgatom nap mint nap.
A másik feldolgozás a népszerűvé vált és március 15.-én nem hagyományos módon ünneplő, Red Bull Pilvaker-en hangzott el 2015-ben. Közreműködött benne egyik kedvenc énekesnőm, Fábián Juli, aki sajnos már nincs közöttünk. E feldolgozásnak is az az  érdekessége, hogy nem hagyományosan nyúl a vershez. A dal ihletője nyilván a Mama vers, de annak egy általánosabb érvényű mama-képre való nagyítása lett a cél.
„…ahogy annak idején József Attila előtt is, úgy előttünk is a mi anyukáink jelentek meg, amikor e dal született. Szerettük volna a vers meghitt, intim hangulatát mégjobban visszaadni, ezért gondoltuk úgy, hogy zongorával, vagy akár hegedűvel kísérjük a szöveget, arra mégis figyelve, hogy ne legyen érzelgősködő az összhatás” – mondta Diaz, a Red Bull rendezvény fellépője.
Orsi korábbi blogposztjai ITT olvashatóak.


Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük