Grenella Orsolya: Weöres Sándor, ahogy én látom…

Grenella Orsolya írása


Emlékszem, micsoda nehézségekbe ütközött első alkalommal felolvasni ezt a nevet „Weöres Sándor”. Alsó tagozatos voltam és nem értettem, aztán mikor azt kérték, hogy írjuk le, na ott voltak kihívások.

Mára ez a név számomra a gyerekkorom, hozzá fűződnek az első énekesi szárnybontogatásaim, a segítségével kezdtem el elsajátítani a helyes beszéd technikáját. Hozzá fordultam, mikor én kezdtem el gyerkőcöknek átadni a tudásom és játékos feladatokkal kezdtünk szombat délutánonként. Az egyetemi felvételimre is elkísért, s azóta is mellettem van egy-egy komolyzenei és világzenei koncerten. Általa ismertem meg zenész társamat, s kezdtük el boncolgatni mi is van még a gyermek versei mögött, és még számos alkalommal velem tartott…

Ma Weöres Sándort hoztam el nektek és néhány versét, ahogy én látom, ahogy én szerettem meg. Fogadjátok szeretettel eme kis irományomat.

Bóbita, azt hiszem ez az a vers, amit ha meglát vagy hall az ember, elrepíti egy tündéri kis világba. Halász Juditnak köszönhetően még ismertebbé vált ez a kis gyöngyszem és minden korosztály előszeretettel dudorássza és énekelgeti. Nekem még óvodás koromból felsejlik…

Weöres Sándor: A tündér

“Bóbita, Bóbita táncol,

Körben az angyalok ülnek,

Béka hadak fuvoláznak,

Sáska hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,

Szárnyat igéz a malacra,

Ráül, ígér neki csókot,

Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,

Hajnali ködfal a vára,

Termeiben sok a vendég,

Törpe király fia, lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,

Elpihen őszi levélen,

Két csiga őrzi az álmát,

Szunnyad az ág sűrűjében.”

Ennek a versnek  rengeteg féle színezete van. Weöres egyszerre szólít meg felnőttet és gyermeket. Mindig fel lehet benne fedezni valami izgalmat, valami újat. Minden korban máshogyan szólít meg bennünket. Számomra is mást jelentett az oviban és mást jelent most, biztos vagyok benne, hogy a gyermekemnek is előszeretettel fogom majd felolvasni a sorait.

Elhoztam most nektek kétféle olvasatban:

 

Emlékszem, micsoda varázs erdőt képzeltem el akkoriban, mikor ezt a verset szavaltuk és ez szólt az osztálytermi „buli” egyik kazettáján. Mikor újra meg újra szembe kerül velem ez a kis szösszenet, mindig valami megnyugvás száll meg, kicsit az én lelkem is elszunnyad és körbevesz valami gyermeki ártatlanság. A gyermeki évek után a klasszikus ének tanulmányaim megkezdése során ez volt az első komolyabb mű. Nagyon megszerettem, imádtam énekelni. A kedvelt kis vers mellett megszólaló fúvósok és vonósok együtt játékával egy groteszk hatást kelt, ami egy nem mindennapi találkozás.

Emlékszem, a még a Gór Nagy Mária Színitanodában is a felvételi alkalmával ezzel gyakorlatoztunk és későbbiekben páros ritmus gyakorlatokat is készítettünk vele órán. Azt hiszem még sorolhatnék sok-sok mindent, de azzal egy 1000 oldalas könyv is betelne…

 Hoztam nektek még egy gyerek verset,s azért választottam ezt, mert szeretném nektek megmutatni, az embert a sorok mögött.

A költészet egy csodálatos eszköz, amely olyan színes. A fantáziánkon is sok múlik és ebben az esetben a költő kicsit a népi hagyományokhoz híven, a felnőtt olvasókhoz is szól.

Hallottuk már innen onnan, (emlékszem, én a középiskolai ének órán hallottam először ezeket a szemfüles kis titkokat az ének tanár uramtól), hogy a népdalokban az „Érik a szőlő, hajlik a vessző”, valamint, az „Elvesztettem zsebkendőmet, szidott anyám érte” nem feltétlenül az ami.

Weöres Sándor egyik kedvelt gyermek verse a felnőttek olvasatában sok-sok kis titkot rejt. Ér kicsit „fantáziálni” mire is gondolhatott a „lírai én”, nem feltétlenül a költő.  A Piú Forte Zenekarral el is készítettünk egy kicsit másabb olvasatút. Kicsit bohémabb dalt, ahogy mi már felnőtt fejjel értelmezzük ezt a költeményt. Szeretünk a gyökerekhez nyúlni, szeretjük az elemi dolgokat. Így született meg a bohém nyári nóta. Hallgassátok szeretettel. Jövő héten újabb kis zenész szösszenetekkel készülök nektek. Addig is, zenében és versekben gazdag hetet kívánok nektek.

Cikk ajánlás:

http://epa.oszk.hu/00700/00713/00097/pdf/tiszataj_EPA00713_1999_09_mell_01-12.pdf

http://www.ahmagazin.com/amikrol-nem-tanultunk-irodalom-orakon-18/

Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük