Balogh Dávid írása


A szobrászművész vallásos műveinek egyik emblematikus alkotása a Mementó (1965 k.). Az idők folyamán Corpus, illetve Tiltakozás néven is szerepelt a korabeli sajtóban. Elsőként járjuk körbe a különböző címváltozatokat: a Mementó a hasonló alakú (memento=emlékezz) latin eredetű igéből származik, jelentése emlékeztető jel, amely egy komoly, súlyos, vagy fenyegető dologra irányítja rá a figyelmünket. A korpusz latin eredetű szó, testet jelent, de általában nagybetűvel Krisztus testére utalnak vele. Ezzel inkább a tartalomhoz juthatunk közelebb, míg a Tiltakozás címmel már a jelentésre, konkrétabb megértésre tehetünk kísérletet. Leginkább a Mementó cím vált általánossá az elmúlt évtizedekben, hiszen összefoglalja mindazt, amiről ez az alkotás szól.

Aki elsőként megpillantja ezt a különleges szobrot, szinte nem is tudja azonnal értelmezni, hiszen a megszokott keresztrefeszítés ikonográfiai típusától teljesen eltérő, a képzőművészetben egyedülálló megoldást választott Németh Kálmán mondanivalójának hangsúlyozására.  Krisztus arcát és testét egy nagyméretű vörös lepellel teljesen eltakarja, mindössze szenvedéseinek eszközeit – a két lábfejébe és a két tenyerébe szúrt szögeket –  láthatjuk. A megdöbbentőbb hatás kedvéért a művész Krisztus kézfejeit felnagyította, arányaiban megváltozatta. Krisztus ujjai szinte megmerevedtek, még jobban kifejezve fájdalmát. Ami szintén egyedivé teszi megfogalmazásmódját, az nem más, mint a kereszt elhagyása, mindössze ezzel az általánossá vált kéz- és lábtartással utal magára a keresztrefeszítés momentumára.

Egy korabeli Németh Kálmán rajz részleteként (leltári  szám A/230) megfigyelhetjük, hogy a lepellel letakart Krisztust eredetileg egy háromalakos kompozícióban is elképzelte, hiszen a megfeszített Megváltó két oldalán Evangélista Szent János és Mária alakja is megfigyelhető, sőt még a keresztet is megrajzolta. Krisztus keresztrefeszítésének redukáltabb, háromalakos változatát végül kisméretű, ház alakú szárnyasoltárainál jeleníti meg. Németh Kálmán érzékelte, hogy ez a megoldás sokkal jobban érvényesül nagyobb méretben, mellékalakok nélkül, ezért az úgynevezett „magányos kereszt” ikonográfiai típust választotta. Ez a „magányos kereszt” típus – a francia és spanyol barokk festészetben válik elterjedtté – kiválik a megszokott keresztrefeszítés ábrázolásokból, s még inkább Krisztus szenvedéseire irányítja a néző figyelmét.

Németh Kálmán alkotásának misztikumát még inkább fokozza Krisztus testének letakarásával. Véleményem szerint ennek a megoldásnak a gyökereit a katolikus liturgiában kell keresnünk. Régi szokás, hogy Nagypéntekig a hívők elől eltakarják a keresztet.

Németh Kálmán Mementó című alkotásával

A középkorban fekete lepellel borítottak be minden szobrot és képet a templomban, majd évszázadokkal később nagyböjtkor lila lepellel vonták be a kereszteket. Nagypénteken válik újra láthatóvá a hívők számára Krisztus alakja. A kereszt egy nagyon bonyolult jelképrendszerrel bíró szimbólum, s itt Krisztus győzelmét jelentheti a világ felett.

Németh Kálmán szobrán a vörös lepel szimbolizálja Krisztus véráldozatát, szenvedését az emberiség bűneiért, ahogyan János evangéliumában is megfogalmazza (3:16):  Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen õ benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

A szobrászatban viszonylag ritka ábrázolás a lepellel letakart Krisztus alakja. Az egyik legismertebb példa ugyan nem keresztrefeszítést ábrázol, hanem fekvő halottként jeleníti meg Krisztust, de láthatjuk, hogy milyen Krisztus-ábrázolásoknál éltek a művészek ezzel a megoldással. Ez a Giuseppe Sanmartino itáliai művész által készített, úgynevezett Leples Krisztus (Cristo velato) késő barokk, rokokó szobor, mely Nápolyban a Sansevero kápolnában található (1753). Az egy márványtömbből „kiszabadított” alkotás hatása lenyűgöző, ugyanis a lepel annyira valósághűen van megfaragva, mintha igazi lenne, anyagszerűsége szinte kézzel tapintható. A lepel elfedi, de ugyanakkor érzékelteti (elrejtve megmutatja) is Krisztus testét. Lábánál passiójelvények hevernek (szögek, töviskorona).

Giuseppe Sanmartino: Leples Krisztus, Sansevero kápolna (1753)

Németh Kálmán tökéletesen érzékelteti alkotásának misztikumát: láttatja is Krisztust meg nem is, érzékelhetjük is őt meg nem is. Megfeszített alakja a lebegés látszatát kelti, szenvedése azonban szinte teljesen átélhető és érzékelhető, annak ellenére, hogy a keresztet formabontó módon elhagyta. Németh Kálmán Krisztus alakjának kéztartását sem a hagyományos T alakban jelenítette meg, hanem az úgynevezett janzenista keresztekre jellemző V alakot követi. A janzenizmus Cornelius Jansen (1585–1638) németalföldi teológusról elnevezett 17. századi katolikus teológiai mozgalom, amely Szent Ágoston tanításához tartotta magát.

Peter Paul Rubens: Krisztus a kereszten, Királyi Szépművészeti Múzeum, Antwerpen, (1610-11)

Ezek a kereszt-ábrázolások szintén a németalföldi barokk festészetben váltak közkedveltté Peter Paul Rubens révén. A janzenisták úgy vélték, hogy az ember születésétől fogva bűnös, s bűneinek bocsánata egyedül Isten kegyelmén múlik. Krisztus keresztrefeszítését el kell különíteni minden mellékalaktól, embertől („magányos kereszt” típus), s ezáltal Krisztus alakja bűnbánatra ösztönzi a nézőt.

Hesztera Aladár: Mementó (másolat), Németh Kálmán Emlékház (2013). Szintén ebben az évben az eredeti alkotás és a másolat együtt is látható volt. A hagyományos Kálmán napi ünnepségen került leleplezésre.

A Mementó kiemelt helyen volt látható Németh Kálmán egykori lakóházában az ebédlő egyik falán. Sajnálatos módon már nem képezi a gyűjtemény részét, ugyanis ismeretlen okokból kifolyólag a Budavári Evangélikus Templomba került. Ma már csak egy másolata látható, de még így is megdöbbentő erővel hat a látogatókra. Az Új Ember 1978.10.29-i számának cikkéből megtudhatjuk, hogy az idősödő, beteg művész annyira félhetett, hogy halála után nem marad meg semmi művészetéből, hogy ezt a számára fontos alkotást odaadta.

Németh Kálmán Mementó című alkotása egyfajta kétségbeesett felkiáltás, tiltakozás az emberiség szenvedéseiért. Leírhatatlan erőt és fájdalmat sugároz a néző felé, aki szinte együtt szenved (compassio) Krisztussal.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Megszakítás