Jarabin Kinga írása


A gyereknapot az elmúlt évtizedekben hangos zsivajgással töltötte szinte minden család. Kis falvak és nagy városok egyaránt vásárt, koncerteket, programokat szerveztek május utolsó vasárnapjára a település főterére vagy egy nagy ligetbe, ahol minden érdeklődő össze tudott gyűlni, elfért, mulathatott és jól szórakozhatott, majd egy kellemes élménnyel, ilyen-olyan vásárfiával, a nap végén megfáradtan, de elégedetten térhetett haza. Tavaly ez elmaradt és valljuk be, ha mi nem is, de a gyerekeink éreztek hiányt miatta. De vajon a gyereknap eredeti célja tényleg ez volt: vursli és rengeteg elköltött pénz? A gyerekeink vajon tényleg ettől lesznek boldogok, csak így tudjuk éreztetni velük ezen a napon egy kicsit még jobban, hogy mennyire fontosak, mennyire szeretjük őket és hogy számunkra ők jelentik a mindent?

A második kérdésre négy gyermekes anyaként és pedagógusként mindenféle kutakodás nélkül is meg volt bennem a válasz. Az elsőnek azonban utána kellett néznem és nagyon érdekesnek találom azokat a gondolatokat és célokat, melyek mentén 1920-as években megszületett és útjára indult ez a kezdeményezés, majd valahol az elanyagiasodott világunkban elveszett.

Törökország, 1920. április 23. Mustafa Kemal Atatürk az országban dúló függetlenségi háború hatására lefektette a megújult, modern Török Köztársaság alapjait, és ezt a napot a függetlenség napjának kiáltották ki. Atatürk szorgalmazására ez a nap egyben a gyermekek napja is lett, mivel ők jelentik a jövőt, nekik, az ő részükre és életükre gondolva kell a szabadságot és a függetlenséget megőrizni. Ez a gondolat és szokás terjedt el végül világszerte.

Mustafa Kemal Atatürk (wikipedia)

1925-ben a svájci Gyermekjóléti Konferencia június 1-ét hirdette ki gyereknapnak, és a világ legtöbb országában ekkor is tartják annak ellenére, hogy az UNICEF a mai napig április 23-át tartja a Nemzetközi Gyereknapnak.

Az ENSZ közgyűlése 1954-ben javasolta, hogy minden országban tartsák meg az egyetemes gyermeknapot azzal a céllal, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről.

Magyarországon az Országos Gyermekvédő Liga kezdeményezésére már a 20. század első évtizedében is rendeztek gyermeknapot. Erre utaló feljegyzéseket már a 1906-os évekből találhatunk, rendszeressé azonban csak a 20-as években vált. 1930-43-ig hazánkban már egy egész hetet szenteltek a gyermekeknek, többnyire május első felében Nemzeti Gyermekhét néven. Ez azonban a második világháború kezdetével elmaradt. 1950-től ünnepeljük ismét, de azóta már május utolsó vasárnapján.

1945-ben júniusban, 1946-ban februárban, 1947-ben május 4-től tartottak gyermekhetet. 1948-ban már a kommunista párt befolyása alatt álló Magyar Nők Demokratikus Szövetsége rendezett Országos Gyermekhetet június 20. és 27. között. 1948. novemberében a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség moszkvai tanácsülésén úgy határozott, hogy „a jövőben június hóban a világ minden olyan államában, ahol a Nemzetközi Nőszövetségnek szervezete van, gyermeknapot rendeznek, amely minden országban a politikai és gazdasági viszonyoknak megfelelően a gyermekek érdekeit fogja szolgálni. Az imperialisták befolyása alatt álló országokban a gyermeknap fő tárgya a gyermekek kizsákmányolása elleni harc lesz, továbbá a gyermekek egészségvédelme és a tanulási lehetőségek megjavítása.”

Szép, és fontos gondolatok, melyeket most, hogy az elmúlt két év minden eddigi szokásunkat felülírta és átrendezte talán érdemes lenne újra fontolóra venni. Ma Magyarországon rengeteg az olyan éhező és szegény gyerek, akiknek hátrányos helyzete miatt sérülnek vagy nem tudnak érvényesülni az alapvető jogai. Ez az országban élő gyerekek 25%-ára, azaz a negyedére igaz. Közel 400 000 gyermek alultáplált és 50 000 magyar gyermek nem jut minden nap ételhez.

Hétvégén gyereknap. Gondoljunk erre a 450 ezer gyerekre. Hívjuk fel a saját gyermekeink figyelmét is társaik nehéz helyzetére, és tanítsuk meg nekik, hogy összefogással, megosztással hogyan tudunk ezen változtatni, hogy együtt képesek vagyunk egy jobb világot teremteni. A gyereknapra vágyott két játékból egy árával támogassuk a Gyermekétkeztetési Alapítvány, a helyi szeretetszolgálat, vagy a felekezetünkhöz tartozó egyház segítő szolgálatának munkáját. Adjunk hálát azért, hogy a mi gyermekeinknek van mit az asztalra tenni, iskolába járhatnak, szabadon élhetnek és az álmaik elérése nem harc, hanem egy természetes folyamata az életüknek.

„Aki jót akar tenni valaki mással, apró részletekben kell tennie.”  (William Blake)

Az élet lassan, de biztosan újraindul. Más értékeken, más alapokon, megértve és megérezve a szeretet, az együtt töltött minőségi idő, az érintés, az ölelés fontosságát. Már egyre több színes program közül válogathatunk a hétvégén, de ha még mindig inkább a csendesebb, természetközeli kikapcsolódást választjuk, akkor is számtalan lehetőség vár minket a közelben.

Kisoroszi szigetcsúcs a Dunakanyar egyik leggyönyörűbb szakasza, tökéletes piknikező hely, ahol amíg anya és apa pihennek egyet a parton, addig a gyerekek kedvükre szaladgálhatnak, a lányok gyűjthetik a kavicsokat, kagylókat, a fiúk pedig szuper bunkert építhetnek uszadékfából. Dunakesziről komppal könnyedén átjuthatunk a szigetre lerövidítve és élménydúsabbá téve az utat.

Kisoroszi szigetcsúcs (dunakanyargo.hu)

Vácon az ártéri tanösvény nyújt izgalmas kalandot kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Az ösvénytől nem messze egy szép tavat is találhatunk, a kettő közti füves terület tökéletes tollaslabdázó hely.

A váci ártéri tanösvény (turaotletek.hu)

Veresegyházon a medveparkban vadvilágunk nagy emlőseivel ismerkedhetünk meg. Hazafelé érdemes megállni a Gombai cukrászdánál, mennyei a fagylaltkelyhük, de a sütemények is kifogástalanok.

Veresegyházi Medveotthon (travelo.hu)

Aki pedig szeretné Fót természeti csodáit felfedezni, annak szívből ajánlom a kék pillangóval jelzett tanösvényt a Somlyón, vagy a zöld turistajelzést, melyen egy nagyobb, akár 15 km-es körtúrát is tehetünk, miközben, ha elég figyelmesek vagyunk találkozhatunk híres fóti boglárkával, fácánnal, harkállyal, őzekkel, mezei nyúllal, sok-sok szép színes fejű gyíkkal, nünükével vagy épp a löszfalakban fészkelő gyurgyalaggal.

utazzitthon.hu

Forrás: wikipédia, erdekessegekavilagbol.network.hu, gyerekekafoldkorul.blog.hu, millasreggeli.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Megszakítás