Balogh Dávid írása
Németh Kálmán a szobrászat iránt már gyermekkorától kezdve érdeklődött, így nem meglepő, hogy később tudatosan képezte magát, szobrászművészi hivatására készült. 1922 és 1923 között a Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában díszítőszobrászatot tanult Mátrai Lajos növendékeként. 1927-ben beiratkozott az Országos Királyi Magyar Képzőművészeti Főiskolára (ma Képzőművészeti Egyetem).
A szobrászművész főiskolai tanulmányait Németh Kálmán saját dokumentumai segítségével rekonstruálhatjuk:
Első és legfontosabb forrás az Országos Királyi Magyar Képzőművészeti Főiskola által kiadott leckekönyve (indexe), amely már akkoriban is fekete volt. Ha belelapozunk a kiskönyvbe, úgy néz ki, mint a mai leckekönyvek általában. Fényképpel és a hallgató aláírásával ellátott oldal, amit a hallgató születési adataival kiegészített, azt pecséttel és rektori aláírással hitelesített oldal követ. A rektor ekkoriban Réti István volt, aki festő és grafikus, a nagybányai művésztelep egyik alapító tagja, rajz- és festőmester, művészettörténész és művészettörténet tanára is volt.
Németh Kálmán „tanári tablója”
Tekintsük át röviden, kik voltak a tanárai és milyen tantárgyakat tanult (a vastagon szedett nevek azt jelzik, hogy az adott személyek a Képzőművészeti Főiskola rektorai is voltak):
- Bory Jenő: szobrászat, alakrajz
- Sidló Ferenc: szobrászat, alakrajz
- Strobl Zsigmond: alakrajz
- Szentgyörgyi István: alakrajz
- Andreetti Károly: építészeti enciklopédia
- Lechner Jenő: építészeti enciklopédia
- Lyka Károly: művészettörténet
- Meyer Antal: iparművészet
- Bottka Miklós: ábrázoló geometria
- Baranski E. László: vízfestés
- Horn Antal: látszattani szerkesztés
- Pilch Dezső: szemléleti látszattani rajz, boncalaktan
- Császár Elemér: magyar irodalom
- Paulo Calabro: olasz nyelv
A névsort látva, elmondható, hogy a korszak neves gondolkodói, szakterületeinek kiválóságai tanították Németh Kálmánt különböző stúdiumokra. A leckekönyv első oldalán egy összesítés látható évfolyamokra lebontva, hogy a beiratkozási díjat, tandíjat, értesítődíjat, diákasztali díjat befizette, és hogy pontosan mikor történt a kifizetés. Ezt követően a dupla oldalakon láthatjuk félévekre lebontva, hogy milyen tantárgyakat tanult, heti hány óra számban, és kitől. Ezt a tanárok aláírásával hitelesítették, illetve lezáró pecséttel és rektori aláírással. Minden évfolyam végén láthatók osztályzatai is.
Összességében elmondható, hogy jól tanult a Képzőművészeti Főiskolán, néhány tantárgyon kívül (iparművészeti rajz, építészet, ábrázoló geometria) minden másból jeles és jó osztályzatot kapott (művészettörténet, szobrászat, alakrajz), amelyek későbbi munkásságához fontos tárgyak voltak. Ugyanezek az információk találhatóak a Magyar Képzőművészeti Főiskola adattárában is, nyolc félév tanulmánya és a beiratozó adatai, úgynevezett származási minősítési lapon (azonban itt minden félév tanulmányának érdemjegyei is fel vannak tüntetve).
A leckekönyvön kívül három írott dokumentumot találtam Németh Kálmán, az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán végzett tanulmányaival kapcsolatban. Ezek időrendben a következők:
1931.június 30-i keltezésű:
Ez Németh Kálmán végbizonyítványát tartalmazó okirata, melyben hivatalosan igazolják, hogy 1927-31 között rendesen beiratkozott szobrászművész növendék, az előadásokat látogatta, az intézet szabályainak megfelelt, illetve a Szobrászat című tárgyból Sidló Ferenctől (ebben a tanévben) jeles osztályzatot kapott. A dokumentum pecséttel és főtitkári aláírással igazolt.
1934.évi február 22-i keltezésű:
Látogatási bizonyítvány: külföldi ösztöndíj folyamodásánál leendő használatra. Ebben a dokumentumban igazolják, hogy a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, szabályszerűen beiratkozott, rendszeresen látogatta az előadásokat, jeles eredményt ért el a Szobrászat című tárgyból Sidló Ferencnél. A dokumentum pecséttel és főtitkári aláírással igazolt.
- évi október 20-i keltezésű:
Távozási bizonyítvány: melyben az intézmény igazolja, hogy Németh Kálmán beiratkozott, az előadásokat látogatta és szobrászati tanulmányait befejezte. Majd tételesen felsorolja a dokumentum tanévekre lebontva, milyen tárgyakat tanult, hány órában, milyen tanároktól és milyen eredményeket ért el az utolsó tanévben (lényegében a leckekönyvének a kivonata). Érdemes megemlíteni, hogy a dokumentumot pecséttel és az akkori rektori aláírással hitelesítették. A rektor ekkoriban Pátzay Pál szobrászművész volt.
Mester és tanítványa: Lyka Károly és Németh Kálmán
A leckekönyv oldalain már látható, hogy Lyka Károllyal kapcsolatban volt Németh Kálmán: mester és tanítványának kapcsolata valószínűleg nem szűnt meg az egyetemi évek után sem. Lyka Károly (1869-1965) a magyar művészettörténet-írás megkerülhetetlen alakja, Németh Kálmán 1927 és 1931 között tanult nála művészettörténetet a Képzőművészeti Főiskolán. Lengyel Géza szerint Németh Kálmánt szakmája mellett nagyon érdekelték Lyka Károly előadásai, nagy megbecsüléssel és hálával tekint vissza rá. „Elméleti előadásai” mellett a hallgatók gyakorlati életre nézve is irányítást kaptak.
Németh Kálmán házi könyvtárában fellelhető Lyka Károly könyvek is. Ezek közül kiemelkedően fontos Leonardo da Vinci-ról írt életrajzi könyve, hiszen ebben megtalálható Lyka Károly saját kezűleg írt ajánlása is Németh Kálmánnak. Az ajánlás a következő: „Németh Kálmánnak volt tanítványomnak, akiből azóta a faszobrászat mestere lett – emlékül. Lyka Károly”. A kiadványt 1961-ben adta ki a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. 1965-ben meghalt Lyka Károly, így megállapíthatjuk, hogy 1961 és 1965 között adhatta a könyvet tanítványának. Sajnos dátum nincs az ajánláson, amiből pontosabban tudhatnánk. Annyi még azonban sejthető, hogy a portrészobor Lyka Károlyról 1963 körül készülhetett. Lehet, hogy az ábrázolás hiteles megformálásáért Németh Kálmán felkereste korábbi mesterét, és ekkor adhatta ajánlásával ezt a könyvet?
Németh Kálmán az 1960-as évek első felében mesterének arcvonásait is megörökítette egyik portrészobrán keresztül, mely a tudósok, gondolkodók, írók, költők, művészek sorozatához tartozik, amelybe Leonardo da Vinci, Szabó Dezső, Berda József, Zajti Ferenc szobrai is. Németh Kálmán Lyka Károlyt kissé jobbra hajló, magas homlokú, szakállas, bajuszos, figyelően előretekintő idős művészettörténészként faragta meg. Ráncolt homlokával az elmélkedő, maga elé merengő tudós gondolkodó karaktere mutatkozik meg, mely oly jellemző vonása volt. Németh Kálmán az idős művészettörténész bicegését fejtartásával jelezte. A szobor alján farönkszerűen hagyott talapzatán Lyka Károly vezetékneve olvasható.
A szobor jellemzői:
- az ábrázolt személy karakterére fordítja a hangsúlyt
- szuggesztív tekintet hatja át
- tömör, lényegre törő ábrázolásmód
- zárt kompozíció
- a fa anyagát tiszteletben tartja
- jellegzetes névvel ellátott felirat belekomponálása
- verisztikus portrémegfogalmazás
- geometrikus formaképzés
- a véső metszette síkokkal mozgalmasabb felületképzés
1978-ban Lyka Károly portréját a Magyar Nemzeti Galéria megvásárolta két másik portréval együtt (Rippl-Rónai József relief, Szabó Dezső portré). A vásárlást valószínűleg a Magyar Nemzeti Galéria akkori főigazgatója, Pogány Ö. Gábor szorgalmazta, hiszen közülük kettő (Rippl-Rónai József, Lyka Károly) a főigazgató szobájában (B. épület II. emelet) volt elhelyezve. Pogány Ö. Gábor 1957-től 1980-ig volt a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, a szobor utána került vissza a raktárba 1980.07. 10-én.
Dávid korábbi bejegyzései a témában ITT olvashatóak.
