Pap Anita könyvtáros írása


Jodi Picoult : A nővérem húga (2004) – Garantáltan zsebkendő igényes!

 

Szerintem Jodi Picoult-ról többen hallottatok már kedves olvasók, a kritikusok sokszor hasonlítják Charity Norman írásait az övéihez, véleményem szerint sokban eltér a két írónő gondolkodása, azonban be kell látni mindketten lebilincselően írnak.

Picoult az amerikai írónő már az egyetem alatt is erre a pályára készült, kreatív írást tanult a Princetonon, majd később mesterdiplomát szerzett a Harvardon. Sok mindennel foglalkozott pl.: dolgozott a Wall Street-en, tanított irodalmat, és belekóstolt a szövegkönyvek szerkesztésébe is. A regényeiben mindig a társadalmat megosztó, az egyéneket érzékenyen érintő témákat feszeget.

A történet témája nem egy könnyed olvasmányt ígér. Középpontba állítja a fiatalkorúak egészségügyi önrendelkezési jogát, ezzel összefüggésben az összes fellelhető morális, etikai alapelvet, joggyakorlatot. Megjelenik érintőlegesen a passzív eutanázia kérdésköre, meddig érdemes valakit életben tartani? Megismerhetjük a leukémiában szenvedők kórházi, családi kálváriáját, ráadásul gyermekszemmel. De mind közül szerintem a legérdekesebb kérdés, mennyire engedjünk teret a genetikai „tervezésnek”? Mennyire etikus, hogy a szülők válasszák ki, milyen gyermekük szülessen? (Nyilván itt nem a beteg/nem beteg szituációra értve.) Az írónő részletesen körbejárta ezeket az összes lehetséges oldalról. Az eseményeket végig egyes szám első személyben, de több szereplő nézőpontjából követhetjük nyomon. Ráadásul mesterien játszott az idősíkokkal, így szereplőink gondolatai is ide-oda csaponganak a jelen és a múlt között.

A nővérem húga műfajilag szinte besorolhatatlan alkotás. Egy viszont biztos, hogy letehetetlen!

Amerika ​keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. A szülők, azért küzdenek, hogy a leukémiában-vérképző rendszer rosszindulatú megbetegedése – szenvedő lányuk, Kate életben maradjon. Mindezt úgy, hogy a legidősebb gyereküket, Jesse-t elhanyagolták, a legkisebbet, Anna-t pedig donorként használják, sőt ő már azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Anna látszólag megelégeli a dolgot, ezért ügyvédhez fordul.

Tizenhárom évesen eljut arra a pontra, hogy szeretne saját maga dönteni arról, hogy aláveti-e magát különböző beavatkozásoknak a testvére érdekében, vagy sem. A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet is.

Az írónő a szokásos alapossággal közelítette meg az egész eseménysort, még véletlenül sem engedi, hogy egysíkúan lássuk a dolgokat. Szinte oldalanként ér bennünket újabb és újabb meglepetés. Olyan csavarokkal van tele az egész könyv, ami garantálja, hogy nem fogjuk letenni.

A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, szinte megelevenedik előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa. Fantasztikus a karakteralkotás a szereplők szinte élnek! Annyira jól tudja ábrázolni a különböző érzelmeket, hogy teljesen bele tudja magát élni mindenki az adott személy helyzetébe.
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.

A történetből film is készült, nagyon vártam a könyv után, hogy lássam, hogyan vitték mindezt vászonra, de kicsit csalódás volt számomra, mert máshogy fejezték be a végét, mint ahogy a könyvben van. Azért érdemes megnézni, neves színészek játszanak benne, mint pl.: Cameron Diaz az anya szerepében, Alec Baldwin az ügyvéd szerepében.


Tetszett az ajánló? Nézd meg korábbi blogposztjainkat is a témában!


A könyv a Fót Városi Könyvtár állományában megtalálható.


Ha könyves inspirációra vágysz, csatlakozz Facebook-on a Fót Városi Könyvtár online olvasóköréhez – FIOK // Fóton Itthon Olvasok Közössége –, ahol a tagok írásban és közös beszélgetések keretében is megoszthatják egymással az olvasott művekkel kapcsolatos gondolataikat.


 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Megszakítás