Jarabin Kinga írása


Egyszer volt, hol nem volt, egy ici-pici Lencsilány, ici-pici anyukával, ha nem is túl az Óperencián, hanem innen, de tényleg volt. Hogy Lencsi milyen volt? Okos, huncut, cserfes és igen eleven. Amikor jó kedve volt, lekacagta az égről a csillagokat és úgy ragyogott a szeme, hogy azt még a Nap is megirigyelte. Hosszú barna haját kibontva hordta, hogy legyen a tavaszi szélnek is játszótársa. Lencsi vékony és apró kislány volt, termeténél viszont sokkal nagyobb volt hite, jósága, igazlátása és szeretete, melyről messze földön híres volt.

A Lencsilány ici-pici házikója egy hatalmas nagy sűrű rengeteg szélén állt. A kertben virágok nyíltak, a kert végében patak csörgedezett, melyben apró kis halak úsztak. A patak partján, nyári estéken békák adtak hangversenyt, miközben vígan lakmároztak a szúnyogokból. Az erdőben mindenféle állat élt: volt ott róka, medve, farkas, sün, borz, mókus, bagoly, fakopáncs, fülemüle, kakukk, egy egész nyuszi család, őz, szarvas, vaddisznó, pók a fák ágai között és egy kolónia hangya a föld alatt. Az erdő másik szélén, pont a kis Lencsilány házával szemben – csak a másik oldalon – a Tündér lakott. Ő volt a fák, a virágok, a föld, a víz, a levegő, egy szóval a természet őre. Az ő feladata volt vigyázni az egyensúlyt az erdő lakói és a természet között.

Az életben számtalan veszély leselkedik ránk. Ezek nagy részét megfelelő felkészültséggel el tudjuk kerülni, meg tudjuk előzni, vagy ha mégis bekövetkezett a baj, akkor képessé válunk arra, hogy segítsünk és megoldjuk a helyzetet. Épp ezért szervezett a Róka segítségével – aki önkéntes tűzoltó volt – a tündér Lencsivel és anyukájával „Ne félj, készülj fel!” napot az erdőben. Tájékoztató állomásokkal, gyakorlatokkal és különböző játékos feladatokkal segítettek az erdő állatainak megismerkedni a különböző veszélyhelyzetekkel és azzal, hogy mikor hogyan is kell helyesen cselekedni, hogyan készülhetünk fel a vészhelyzetekre.

Az első állomáson Róka egy nagy táblát állított fel, amire az volt ráírva nagy betűkkel, hogy:

KATASZTRÓFÁK

Egyik nyáron hatalmas vihar volt, és az üregünk melletti fának a letört ágai eltorlaszolták az üreg bejáratát. Mi nagyon megijedtünk. Az katasztrófa volt? – kérdezett vissza kis Nyuszi.

Igen, az is az volt. A katasztrófát okozhatja a természet és okozhatja a mi felelőtlen viselkedésünk is. Természeti katasztrófa a földrengés, a földcsuszamlás, a hegyomlás, a vulkánkitörés, a pusztító szélvihar, az olyan homok-, por-, vagy hóvihar, ami veszélyezteti az életünket. Az özönvíz szerű esőzés, a nagy szemekben hulló jégeső, a hirtelen, és szokatlan nagy havazás, az árvíz, vagy épp az, ha sokáig nem esik az eső és szárazság van. De még a hosszú, forró, rendkívül meleg nyár is, vagy épp az elhúzódó nagy hideg is okozhat katasztrófát. Természeti katasztrófa a villámlás okozta vagy a szárazság miatt bekövetkező tűzeset is. Amikor a legutóbb járvány tört ki az erdőben, az is katasztrófahelyzet volt, amit a mi felelőtlen magatartásunk okozott. Katasztrófa a víz, a talaj, a levegő szennyezése, az autó- vagy vonatbaleset, az erdőirtás, a háború, a szegénység, a bűnözés, vagy ha egy koncerten megijednek valamitől az emberek és menekülés közben súlyos sérülést okoznak egymásnak. És katasztrófa a különböző helyeken, az otthonokban, az erdőben vagy épp a gyárakban keletkezett tűz is.

Az erdei állatok csendben figyelték Róka szavait. Nagyon elcsodálkoztak azon, hogy ennyi minden érheti őket. Tudták, tudták, de valahogy mégsem volt benne a fejükben és nem figyeltek oda rá a mindennapjaik során, vagy arra, hogy ezeket elkerüljék. Igazán azt sem tudták, hogy hogyan kerülhetnék el, vagy készülhetnének fel a vészhelyzetekre. Róka azonnal megnyugtatott mindenkit, hogy közvetlen veszélyhelyzetbe az erdőlakók általában egész életükben egyszer sem, vagy csak nagyon kevés alkalommal kerülnek. Ugyanakkor felhívta arra is a figyelmet, hogy éppen ez az, ami miatt egy ilyen helyzetben nem tudnak helyesen cselekedni. Ezért fontos a felkészülés és a gyakorlás!

Az második állomáson az árvízi felkészülést gyakorolhatták az erdei állatok Medve segítségével. Hatalmas zsákok, homok és lapát volt kikészítve Medve mellé.

Sünné nagyon hasznosnak találta azokat a dolgokat, amiket medve mondott. El is határozta, hogy amikor vége lesz a „Ne félj, készülj fel!” napnak, akkor hazafelé bemegy a farkas boltjába, vesz pár zsákot, hogy szükség esetén a háza köré gátat tudjon építeni, és össze fogja állítani a túlélőcsomagját is. Medve adott az erdei állatoknak zsákot, lapátot és megtanította nekik, hogyan kell csapatban dolgozni. Az egyik fogta a zsákot, a másik töltötte, majd sorba álltak egymás mellé és adták kézről, kézre. A sor végén állók pedig gátat építettek belőle.

Az erdei állatok megköszönték a farkasnak a sok jó tanácsot, és mentek tovább a negyedik állomásra, ahol a tündér várta őket. Csodálkozva nézték, mert ásó, kötél, létra, takarók, termoszok, téli sapka, kabát, kesztyű, vastag zokni és sál volt nála, pedig igen melegen sütött a májusi nap. Nem fázott senki.

Nagyon okos vagy! – dicsérte meg a tündér – A tél! Vajon mi az, ami télen gondot, sőt akár katasztrófát is tud okozni? – kérdezte.

Na, ezen már elgondolkodtak a mókus gyerekek. A hó jutott eszükbe, de a hó soha nem jelentett nekik gondot, ezért nem tudták mire gondolhat a tündér. Ők nagyon szerették a havat. Úgy voltak vele, hogy minél több és nagyobb, annál jobb! Szerettek szánkózni, hógolyózni, hóembert építeni, felőlük aztán hullhatott napestig! A felnőttek azért már másképp gondoltak a hóra. Ilyenkor csúszósak az utak, óvatosabban kell vezetni. Téli gumikat kell rakni az autók kerekére és oda kell figyelni, hogy le legyen takarítva a hó az autóútról és a járdáról is. A gyerekek még szeretnek csúszkálni, de az öregeknek már kifejezetten veszélyes lehet, ha elesnek a jeges járdán és eltörik a kezüket vagy a lábukat. Így a felnőttek tudták, hogy Tündér a hóra gondol.

Be kell szereznem egy kötelet és egy hosszabb létrát is, biztos, ami biztos. – Gondolta magában a kis mókusok apukája, mivel a kis mókusok nagyon szerettek korcsolyázni, és ők laktak a legközelebb a tóhoz, így baj esetén ők is érhettek oda a leghamarabb segíteni.

Az ötödik állomáson Bagoly doktor várta az erdei állatokat.

Az utolsó állomáson Lencsi és anyukája várta a csapatokat. Ez volt a legnagyobb és legizgalmasabb állomás. Itt volt egy füstölgő sátor, egy tálca, amiben tűz égett, voltak tűzoltó készülékek, totók, tűzoltótömlők, bóják, tűzoltó védőruházat, sisak, csizma, és még magasból mentő-, műszaki mentőszer, és gépjármű-fecskendő is! Még az apukák is tátott szájjal és csillogó szemekkel nézték a sok piros járművet és érdekes felszerelést!

Mire Lencsi befejezte az oktatás, már odaért Róka, Farkas, Medve és Bagoly doktor is, így mindenhol volt, aki segítsen az erdei állatoknak. Lencsi anyukája volt a totóknál, Róka a magasból mentő szernél, Farkas a műszaki mentő szernél, amin csupa olyan eszköz volt, amivel az autó baleseteknél segítenek a tűzoltók. Bagoly doktor pedig a gépjármű-fecskendőnél segített. A kíváncsi gyerekek és apukák mind felültek a tűzoltóautóra. Bagoly doktor még ment is egy kört a réten velük! Felpróbálták a sisakot, a védőruhát és a csizmát. Kipróbálták, hogy ki milyen gyorsan tudja felvenni, mert bizony a tűzoltóknak, amikor kapnak egy riasztást, nagyon gyorsan el kell készülniük! Nem keresgethetik még akkor a zoknit, vagy a nadrágot! Medvével tömlőt lehetett gurítani két bója közé. Ez sem volt ám olyan egyszerű, mint amilyennek látszott! Lencsivel pedig a tálcatűz oltásnál találkozhattak újra a csapatok.

Izgalmas, mozgalmas és tartalmas napja volt az erdő lakóinak. Nagyon sok érdekes és hasznos dolgot tanultak a „Ne félj, készülj fel!” napon. Többen el is határozták, hogy szabadidejükben ezután többet fognak a vészhelyzetekre való felkészüléssel foglalkozni, és beállnak Róka mellé önkéntes tűzoltónak, mert összefogással segíteni tudnak, amikor baj van!

Tedd próbára a tudásod ITT!


Kinga korábbi írásait visszanézheted blogunkon.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Megszakítás