Jarabin Kinga írása
Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben.
De hirtelen beborult az ég. Közeledett a vihar.
– Repüljünk haza! – mondta a sárga pillangó, ijedten pergette a szárnyát.
– Minél gyorsabban! – mondta a piros is, a fehér is, és elindultak gyors szárnyalással.
Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt s egyre vizesebb lett a szárnyuk. De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban és jobban szakadt.
– Menjünk a sárga tulipánhoz! – mondta a sárga pillangó,- az majd bebocsát.
És a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, könyörögni kezdtek neki:
– Sárga tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!
De a tulipán így felelt:
– A sárgának szívesen kinyitom, de a pirosnak és a fehérnek nem.
Erre a sárga így felelt a szívtelen tulipánnak;
– Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!
A tulipán csak ingatta a fejét, de a kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig mind sűrűbben szakadt.
– Menjünk a fehér tulipánhoz!- mondta a fehér pillangó.
Ázva – fázva elvergődtek a tulipánhoz, s szépen kérlelni kezdték:
– Kis tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!
De a tulipán így felelt:
– A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem.
Erre a fehér pillangó így felelt:
– Ha testvérkéimet nem fogadod be, inkább én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mint semhogy elhagyjuk egymást.
A szívtelen tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig már zuhogott. A pillangók szárnya már teljesen átázott.
– Menjünk a piros tulipánhoz!- mondta a piros pillangó. A szakadó esőben elvergődtek a piros tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki:
– Kis tuli nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!
De a szívtelen tulipán így felelt.
– A pirosat szívesen beengedem, de a fehéret és sárgát nem.
– Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!- mondta a piros pillangó is.
Tovább vergődtek hárman csurom vizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze-összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek-botlottak fűszálról- fűszálra és egy- egy lapulevél alatt húzták meg magukat. De a szél oda is besüvöltött és becsapott az eső.
– Süss fel nap, süss fel nap, szárogasd meg szárnyamat, nyisd ki a virágokat!- könyörgött a három didergő pillangó. A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő beszédét, és annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egy- kettőre megszárította. S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, míg csak le nem nyugodott a nap.
(Jékely Zoltán)
Pillangós találós kérdések
Szépnek tart felnőtt, gyerek, pedig csúf hernyóból kelek.
Olyan, mint egy falevél,
ide-oda lebben,
napsütötte réteken
s jó szagú szelekben.
Lábujjhegyen követed,
rászáll egy virágra,
felé kapsz és ámultan
pillantasz utána.
Tarka, de ne virág,
szárnya van, de nem madár,
álló napon át a rét fölött jár. Mi az?
Nyúl volna, nyoma volna,
vidra volna, vére volna,
harcsa volna, farka volna,
nyúl nincs, nyoma sincs,
vidra nincs, vére sincs,
harcsa nincs, farka sincs,
mégis élő állat a világon,
virágról-virágra röpül,
nyáron mindig látod. Mi az?
Lenke, Lenke, kit kergetsz te
kint a kertben reggelente?
Akit kergetsz kint a kertben reggelente,
olyan fürge, akárcsak te,
Lenke, Lenke.
