Nagyné Zanathy Sylvia


Amikor egy földbe vetett magban elindul az élet, az első mindig az, hogy gyökereket kezd el ereszteni, lefelé. Majd amikor szilárdan meg tudott kapaszkodni, gyökeret vert, onnan indul el a növekedés felfelé, a fény irányába. Ugyanez történik a foganás során is, amikor a zigóta beágyazódik az anyaméhbe, ezernyi hajszáléren, mint gyökereken keresztül kezd el „kapaszkodni” és amikor stabilan megtapadt a méh nyálkahártyáján, akkor indul növekedésnek.

Stabil alapok nélkül nincs fejlődés, vagy ha van is, sokkal nehezebb az előrelépés. Aki stabil lábakon áll, erősek a gyökerei, könnyebben ki is tud „lábalni” egy-egy problémából, válságos helyzetből. Ahogy a fának a talaj,  kemény szikla jelent biztos kapaszkodót, úgy nekünk embereknek a családunk, rokoni kötelékeink, népünk, nemzetünk, kultúránk kincsei jelentik a gyökereket. Innen erednek magatartás mintáink, korlátozó vagy előre vivő, emelő hitrendszereink.

A jógában az ászanák, az egyes testhelyzetek különböző létállapotok kifejeződései. Képesek azt közvetíteni, hogy az adott létformák hogyan áramoltatják a pránát, az életerőt. Minden egyes ászana egy-egy tudatállapot jelenít meg – a hegy a stabilitást, a megingathatatlanságot, a fa a biztos gyökereket.

A jóga a személyes tapasztalatszerzés útja, ezért ki-ki másképp tapasztalhatja, ahogy lépésről lépésre felveszi a testhelyzetet, hogy az milyen fizikai érzetekkel jár, milyen változást jelent a légzésben, lelki és elmeállapotban, milyen felismeréseket hoz, milyen üzenetet hordoz. Jó lehet megfigyelni például a hegytartásban (tadasana), hogy a stabil alapból hogyan tudunk rákapcsolódni a tengelyre, és benne is maradni ebben a tengelyben és hogy ez a tengelyben maradás hogyan növeli az alap szilárdságát.

Hogyan segítik, vagy gátolják a külső erők,  és a belső akadályok ebban az álló testhelyzetben való könnyed megszilárdulást? Egy testgyakorlat akkor válik ászanává, amikor a figyelem befelé, a saját belső folyamataink felé fordul, amikor az ászanát stabilan, de ellazultan tudjuk végezni. Ugy, hogy nincs benne semmi erőlködés, erőltetés, feszültség. Ha nem stabil és nem könnyű egy ászana, akkor az nem fog a meditációhoz vezetni – ami az ászana gyakorlás célja – inkább csak további feszültségeket gerjeszt. Változtatni kell rajta.

Érdemes azt is megfigyelni az egyensúlyozó, egy lábon végzett ászanáknál, mint például a videoban bemutatott fa póz (vrksasana),  hogy melyik lábon állva stabilabb, vagy labilisabb a testhelyzet, és hogy milyen érzés visszatérni két lábra. Mindezt külső szemlélőként, minősítés és elvárások nélkül a „tanu tudatosságával”.

A fenti tapasztalatokon túl, fizikai szinten az álló, egyensúlyozó ászanák különösen segítik megőrizni a csontok sűrűségét. Az olyan gyakorlatokkal, ahol a csontok terhelést kapnak, a körülöttük lévő szöveteket, izmokat pedig finoman mozgatjuk, megelőzhető a csontritkulás. A jógaórákon minden egyes csont megkapja ezt a szükséges terhelést, használatot, átmozgatást.

 

Végezheted úgy a videón bemutatott gyakorlatokat, hogy először megnézed, aztán gondolatban végigcsinálod és miután megszületett a belső kép, ténylegesen is elvégzed.

Eredményes kísérletezést!

Namaste


A gerincjóga korábbi részei ITT tekinthetőek meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Megszakítás