Emu tollából


Biztos vagyok benne, hogy van valahol a világban egy olyan hely, ahol a fehér nyulat kell követni. Fót nem az a hely. Aki úgy dönt, hogy Fót – mondhatni országos – nevezetességét keresi fel, annak a kék pillangó lesz a jele. De ezt a fótiaknak nem kell mondani, hiszen ki ne ismerné a Duna-Ipoly Nemzeti Park gondozása alatt álló Fóti-Somlyó tanösvényt.

Én több, mint egy évtizede jártam a Somlyón utoljára. Egy teljesítménytúrán vettem részt valamelyik téli hónapban. Idén télen a motorozás helyét átvették a családi kirándulások. A terv, hogy a nemzeti park által kialakított tanösvényeket bejárjuk a gyerekekkel. A Gubóvirág tanösvény után a Somlyót kerestük fel.

Vasárnap délutánra jó lesz. A délelőtti szomorkás időt érkezésünkkor felváltotta a fátyolfelhők takarásából olykor előkacsintó Nap. A tanösvény sokszínűségéről oldalakat lehetne írni. Engem három
állomás ragadott meg:

Eddig csak Csitárnál láttam őket. Felejthetetlen élményt nyújtottak a cikázó színes madarak. A fészkek számából arra következtettem, hogy a fóti populáció nem olyan nagy, mint a már fentebb említett helyen, de így is remek kis madárles lesz.

A nem megerőltető két órás sétát a kiinduló-, végpontnál lévő Fáy Présház étteremben egy sűrű, meleg Fóti betyárlevessel zártam le, egy somlói és egy uniqum kíséretében.



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.