Emu tollából


Izgatottan vártam az idei második szervezett túrát. Az első csupán egy néhány tíz kilométeres, újév köszöntő tiszteletkör volt Budapest rakpartjain oda-vissza. Nem is nevezhető igazán túrának, inkább egy felvonulásra emlékeztetett. A szombati túra ellenben egy jól összerakott, csodás tájakat érintő motorozásnak ígérkezett a Balaton-felvidéken.

A VMC Garage által szervezett, a Motoros Érdekvédelmi Egyesület által támogatott „The Vintage Ride – Szabaduló túra” elnevezésű, egy napos túra, hosszú idő elteltével egy remek alkalom volt pótolni azokat a dolgokat, amik az elmúlt időszakban a legtöbb hozzám hasonló ember életéből hiányoztak. Ilyen dolgok többek között a mentális egészségünkhöz elengedhetetlen szociális ingerek.

Szeretem az ilyen összejöveteleket, lehetőséget nyújtanak új ismeretségek születésére, s nem utolsó sorban új élmények megszerzésére. A találkozó helyszínén az indulás előtt a szervezők és támogatók rövid köszöntő beszédét követően indultunk el. Az idő borús volt, de nem esett. A nap hátralévő részére is csekély mennyiségű, 2mm csapadékot jósoltak. Ekkora mennyiségű még nem okoz kellemetlenséget. A menetszél megszárít minket. Igaz, odafelé menet már eláztam Budapest és Érd között. Emiatt engem végkép nem zavart volna már egy nagyobb zivatar sem.

A túrának az azt megelőző szokatlanul nedves májusi időjárás is csak kedvezett. A Káli-medencében ameddig a szem ellátott a zöld összes árnyalatában pompázó növényzet borította a tájat. A természet, a motorom, meg én. Sajnálom, hogy nincsen sisakkamerám. Nem tudom leírni az átélteket. Ilyenkor sosem értem, hogy hogy tudok haragos lenni bármire vagy bárkire is, mikor ennyi szépség van a világban?

A Tapolcai-medence Tanúhegyeinek képe is magával ragadta a tekintetet. Sajnálom, hogy csak fél napot tudtam ott eltölteni. Szerencsére a VMC Garage csapata rendszeresen szervez túrákat a környékre. Helyismeretük elengedhetetlen egy élvezetes hétvége eltöltéséhez. A vászolyi Zomác Bisztrócska ezen a napon sem maradhatott ki. Az első pihenőt ott ejtettük meg. Miután mindenki felfrissült folytattuk utunkat a második megállóig. Az eredeti tervvel ellentétben azonban nem Révfülöpre, hanem Badacsonytomajra érkeztünk, ahol az Istvándy Borműhelyben egy előzetes regisztrációhoz kötött ingyenes PSA szűréssel kedveskedtek nekünk a szervezők. Köszönet érte a MentsManust-Mov Magyarországnak.

Itt volt egy kis időnk az indulásig, így sétáltam egyet az Egry sétányon. Látszódott, hogy az igazi turisztikai szezon még nem indult be. Ahogy az Alapozó Falatozó felszolgálóival folytatott beszélgetésem során kiderült, ezen a részen ez június környékén szokott elkezdődni.

Néhány órás pihenőt követően csekélyebb létszámban indultunk tovább. Jó lett volna még maradni, de lógott az eső lába, és arra jutottunk, hogy nem várjuk meg, amíg elered. Nem lett volna jó, ha a nagyszerű nap végét elmossa egy májusi zivatar.

Hazafelé útba ejtettük a Tihanyi-félszigetet. Nem is emlékszem, mikor jártam utoljára arra. Ugyan nem egy hosszú szakasz, de a Balaton illatában motorozni közvetlen a vízpart mellett vezető úton, megkoronázta az amúgy is emlékezetes napomat.

Az autópályán úton haza elmerültem gondolataimban. Némi lelkiismeretfurdalásom támadt, hogy ezeket a csodálatos élményeket egyedül élem meg. El is határoztam, hogy legközelebb feleségemmel együtt fogok arra járni. Nem lesz könnyű, mert egyenlőre nem barátkozott meg Angeline-vel. De „egyszer lesz, ami sose volt”!


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Megszakítás