Emu tollából
Pénteken egy óriási megtiszteltetésben volt részem. Fiam volt csapatának a Pólus Pingvineknek vezetőedzője azzal a kéréssel hívott fel, hogy segédkezzek a hétvégén tartandó Gyereknapi Hoki Torna lebonyolításában. Természetesen azonnal elfogadtam a felkérést és átszerveztem a hétvégémet, hogy a két nap alatt a lehető legtöbb segítséget tudjam nyújtani.
A minden évben megrendezett esemény – a tavalyi évet leszámítva- egy különleges torna a gyerekek számára. A szokásos érem és a kiemelkedő teljesítményt elismerő oklevél mellett a támogatóknak (a teljesség igénye nélkül: PreVital, Tesco) köszönhetően mindenféle apró ajándékokat, finomságokat tartalmazó ajándékcsomaggal is gazdagabbak lettek. Azonban nem csak a gyerekek számára volt különleges ez a nap. A torna rendkívüliségéhez az is hozzájárult, hogy a csapatok részére nem volt nevezési díj. Pontosabban fogalmazva a nevezési díjat a megszokottól eltérően nem a Magyar Jégkorong Szövetség irányába kellett rendezni, hanem a nevezésből befolyt összeg teljes egészében a Bethesda Gyermekkorház számára lett felajánlva.
A tornán hét egyesület képviselte magát, összesen tizenkét csapattal. A házigazdák a Pólus Pingvinek, az UTE, a KMH, a Kárpáti Farkasok, a Szigeti Bikák, a VSD Párducok, és nem utolsó sorban a szintén hazai pályán játszó RTK Vasló csapata.
Az esemény szombaton délben kezdődött a legkisebbek megmérettetésével a piros torna keretein belül. A kicsik játéka a legszórakoztatóbb. Alig néhány hónapja van a lábukon a korcsolya. Sokuk korcsolyázása gyakorta botorkálásba torkollik, s egyszerre mennek a korong után, mint a kis csibék a melléjük szórt kukoricára. Ennek ellenére ugyan olyan elánnal törekednek a gólszerzésre, mint nagyobb társaik. A szülők szurkolása ezeken a meccseken még csak nevetésben és jó kedv formájában manifesztálódik. Az egész sokkal inkább emlékeztet egy jó hangulatú habpartira valamelyik játszóházban sem, mint egy sporteseményre. Ez azonban semmit nem von le a 4-5 éves gyerekek teljesítményéből. Sok felnőtt nem tudna ennyit korcsolyázni, mint ők.
Az egész tornára elmondható, a játék színvonalát emelte, hogy a mérkőzéseket olyan, a Jégkorong Szövetség által delegált játékvezetők vezették, mint például Gebei Péter, aki a világ egyik legerősebb bajnokságában a KHL-ben is bíráskodik, vagy 1984 januárja óta fújó Léber Frigyes. A három órás torna, és egyben a szombati etap végén, az éremosztásnál segédkezett, a Magyar Jégkorong Szövetség frissen kinevezett szakmai alelnöke Kovács Zoltán is. Ezekkel a felemelő pillanatokkal lett vége az első napnak.
Vasárnap délelőtt már ugyanazon korosztály magasabb tudásszinttel rendelkező játékosainak sárga tornája kezdődött. Itt már elhangzott némi iránymutatás is az edzők részéről.
Az eredmény itt sem számított, de elmondható volt, hogy nagyobb hangsúlyt kapott, mint egy piros tornán. A gyerekek reakciója más volt egy-egy kapott gól után, mint a kicsiknél, s a szülők szurkolása is szintet lépett. A nevetést felváltotta a taps és a kimaradt helyzetek is intenzívebb reakciót váltottak ki. Ahogy a sárga tornákon általában, úgy ezen a tornán is, már fel lehetett fedezni tudatos megmozdulásokat a játékosok részéről. Jobban előtérbe kerültek a látványosabb, egyéni teljesítmények.
A sárga torna után néhány órás szünet következett, majd elkezdődött a szupermini korosztály legerősebb játékosait felvonultató kék torna. A hangulat itt már egészen más volt. A játék képe még egy laikus számára is észrevehetően megváltozott. A gyerekek régebb óta jégkorongoznak, a szülőknek is nagyobb tapasztalatuk van a szurkolásban. Tudják, látják, hogy mikor van szüksége a csapatnak a biztatásra.
S bár még mindig nem számít az eredmény, itt már maguk a játékosok is számolják a lőtt és kapott gólokat. És igen, bizony meglátszik a játékukon, ha hátrányban vannak, vagy éppen vezetnek. Ezen a szinten egyre inkább csökken az egyéni teljesítmény és megjelenik a csapatjáték. Több passzt, okosabb és gyorsabb játékot, néha még tudatos szabálytalanságot is láthattunk. Az edzők konkrét utasításokat mondanak, a rengeteg dicséret mellett már elhangzik egy-két negatív észrevétel is. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy egy kék torna minden szempontból inger-gazdagabb a játékosok, az edzők, a játékvezetők és a szurkolók számára is.
A két napos rendezvényt a rendező csapat korosztályt váltó játékosainak ünnepélyes búcsúsztatása zárta. Kedves hagyomány ez a Pólus Pingvinek csapatánál.
Köszönő beszédek és névre szóló trófeák átadása után egy jól sikerült, nemes célt szolgáló hétvégét tudhatunk magunk mögött. Remélem még sok ilyenben lesz részem a jövőben, és az új csapattal is hasonló sikereket élhetek meg. Egy dologban biztos vagyok: rajtam nem fog múlni!
