Emu tollából
Néhány nap híján 13 hónap. Pár 10 kilométerrel több, mint 12000. Próbálom nézni a jó oldalát. Nem kell a nívóval bajlódnom. Mikor száraz az oldala rátöltök. Persze ez csak vicc. Az olasz motorkerékpárok nyújtotta öröm mellé ajándékba adják ezeket a bosszantó apróságokat.
Letisztítottam, szárazra töröltem és elindultam vele. Bíztam benne, csak azért könnyezett, mert a héten még nem járattam. Nem terveztem meg az útvonalat, nem is gondoltam hosszú utat megtenni. Tényleg csak annyit, hogy látszódjon, hol köpi az olajat. Így indultam neki a délelőtt folyamán a próbakörnek.
Háromnegyed tizenegykor már a Nyugat-Cserhát lábainál motoroztam Rád felé. Észre sem vettem mennyire elszaladtak a kilométerek, annyira élveztem a céltalan motorozást. A pillanatok élvezetének köszönhető, hogy abban a bal kanyarban, ami egy hosszabb egyenest követően Rád irányába tereli az arra közlekedőt, egy cseppet megsenderedtem. Talán a kanyarban lévő útszéli-keresztnek hála, nem a bozótban kötöttem ki, hanem a néhány méterrel visszább kezdődő föld út szolgált lassítónak. Nem tartom magam hívőnek, de mégis az első, ami elhagyta a számat, a „Hála Istennek!” volt.
Felidéztem Ady alábbi művét, majd lassabban, figyelmesebben hajtva folytattam utamat.
Krisztus-kereszt az erdőn
Havas Krisztus-kereszt az erdőn,
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.
Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.
Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.
Húsz éve elmult s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben.
Nem tértem egyből vissza az aszfaltra. Gondoltam, ha már úgy alakult, hogy a szántás mellett kötöttem ki, miért ne mehetnék ott tovább? A szemben lévő lanka aljában található csenderest balról kerülve értem fel a dombtetőre, ahol véget ért a járt út. Egy fotó és néhány perces gondolkodást – a hogyan továbbról – követően visszafordultam a műútra.
Pencre érve szerettem volna megnézni a Cserhát Táj- és Falumúzeumot de, mint kiderült, csak telefonos egyeztetést követően látogatható. Azért belógtam és csináltam egy képet. Itt is jártam.
Pencről Nógrád községbe mentem, a Nógrádi várhoz. Hónapok óta ott motoszkált a fejemben, hogy jó lenne megnézni, s most végre rászántam magam. Autóval, motorral, biciklivel egészen a várdomb lábánál található parkolóig tudunk menni. Onnan néhány perces séta vezet a domboldalon fölfelé. A gyalogút mentén több padot is találunk, ahol megpihenhetünk, ha nem bírjuk egy szusszal leküzdeni a magasságot.
Felérve művészi panorámában van részünk. A Börzsönyt, mintha oda festették volna a látóhatárra.
A várból az építése óta eltelt körülbelül ezer év után nem sok minden maradt, azonban a meglévő romok, magas falrészletek büszkén emlékeztetnek a dicső múltra.
A parkolóba visszaérve a mellette található ZenTerasz Étterem és Kávézóban a széles italválasztéknak köszönhetően felfrissülhetünk vagy egy könnyedet ehetünk is. Én is így tettem.
Vendéglátóm felhívta figyelmemet a háromhetente a parkolóban tartandó kézműves piacra.
Tökéletes kirándulóhely egy hétvégi délutánra. Az egykori várudvar területén lévő tisztás pedig kiváló helyszín egy családi piknikre. S mivel állandó szél van oda fent, ez az egyik legjobb hely az országban sárkányt eregetni.
